Előjelek

Ős-káosz a világ,
az értelem nyitva áll.
Az ember nyugtalan,
előjelekre vár.

Egy kérdés a jövő
napjaink fonalán.
Mondd, mi jöhet még,
Mondd, mi vár még ránk!

Az előjelekből előre nézek,
és előre látok dolgokat,
de a zűrzavarban kapkodok
és nem hallom a hangomat.

Néha mégis azt hiszem,
hogy átlátom a helyzetet,
de a következő pillanatban
áthúzom a lényeget.

Az információknak hívott
áradatból nincs kiút:
rendezed, vagy megbolondulsz,
félreállsz, vagy boldogulsz.

Előjelek, előjelek!
Az előjelekből előbbre léphetek.

Kőhegyek

Hajtom a dolgot, húzom a szekeret,
a hegy tetejére hordom a köveket;
a falnak beszélek, elnyom a lárma,
pokolra kívánsz, tétre megy a játszma.
Mérlegre állok, hallgatom a szöveget;
baráti jobbal húzom a kötelet,
metróra szállok, olvasom a kritikát,
közbeszól egy hang: Jönnek a Klinikák!"

Gyorsul a tempó, forognak a kerekek,
tágul a világ, feszülnek az idegek;
zsúfolt a program, ki fogja fel ésszel?
Túl sok a kiadás, ki győzi pénzzel?
Kínoz a hűség, nyomaszt a magány,
szorít a bilincs, nem kell a botrány!
Táncol a világ, a feje tetején,
ünnepekre készül megunt helyén.

Mi lesz veled,
ha elszabadulnak a kőhegyek?!
Mi lesz veled?

Nyomják a csengőt, csörömpöl a telefon,
hangos a TV, lejár a gramofon,
kiolvad a fridzsider, kifolyik a víz,
éget a vasaló, s már nyolc óra, tíz!
Vége a jónak, jönnek a hidegek,
a nikotin-felhők, a krónikus tünetek.
Előfordul egyszer, hogy kiakad a lánc,
nem hat a gyógyszer és kiüt a láz!

Mi lesz veled,
ha elszabadulnak a kőhegyek?!
Mi lesz veled?

Az abszolút balszerencse dala

Gyerekkorom óta a hangjegyeket írom,
megadom a hangot ha kérsz;
most hiába verem az asztalt, hogy hamis,
hiába minden okos érv.
...mert minden jó, csak semmi sem működik!

Ajándékba kaptam a legjobb gépet,
ami itt a földön megterem,
most hiába nyomom a gázt be a földig,
nem indu,l az égre sem.
...mert minden jó, csak semmi se működik!

Évek óta vágyom a legjobb nőre,
akit a mozikban láthatok;
most a heverőmön fekszik s a kezét nyújtja,
de közelebb már nem jutok.
...mert minden jó, csak semmi sem működik!

Kerülöm a rosszat, a félreértést,
az önérzetet sértő intrikát;
de hiába hiszek én az értelemben,
ha én hiszek és senki más.
...mert minden jó, csak semmi sem működik!

Eléred a célod, ha figyelsz a szóra és
felfogod a lényegét:
egy ami biztos, hogy semmi sem biztos;
hiába minden ellenérv!
...mert minden jó, csak semmi sem működik!

Háromszögek

A frigid lázban ég,
a rosszlány megjavul,
a szájhős mereven hallgat,
a playboy térdre hull.

A hûségnek felmegy az ára,
a szerető félrelép;
magánytól szenved a kéjenc,
a barátom félreért.

Nincs a szerelemben előrejelzés,
szabályzatba foglalt biztosra vett lépés;
láthatatlan háromszögben élsz.

A gyerek útban van,
a kérő menekül,
a házasságtörő alkot,
a csalásra fény derül.

A feleség kalandra csábít,
egy munkatárssal játszik a férj,
a szexológus szívesen gyógyít;
mindenki mozog, aki él.

Nincs a szerelemben előrejelzés,
szabályzatba foglalt biztosra vett lépés;
láthatatlan háromszögben élsz.
 

Szóbeszéd

Hűs az éj a pillangók havában;
végtelen mohó a vágyam.
Kalandra fel! Nem érdekel!
Ha fül tapad, ha minden szem figyel.
Folytatom, mert már az is érdem,
hogy szóbeszéd a léptem.

Kés a szó a pletyka-nép kezében;
a vádakat a hátamban érzem.
Kalandra fel, ez érdekel!
Itt nem beszélni, inkább tenni kell.
S hogy jól megérts, tőled azt kérem:
hidd, hogy szóbeszéd a léptem.

Szóbeszéd, szóbeszéd

Hajtóvadászat

A városból jöttek egy hideg téli reggel,
határozott céllal, vadászöltözetben.
Nem sokat beszélnek, az időt egyeztetik,
a tervet pontosítják, a puskát csőre töltik.

Hajtóvadászat, hajtóvadászat.

Vérebek csaholnak, nyomokat szaglásznak,
az őrszemek távcsövön, figyelik a tájat.
Az utakat lezárják, csapdát állítanak,
A hálót kifeszítik üldözik a vadat.

Hajtóvadászat, hajtóvadászat.
 

Mindenki bolond

Jövök-megyek, fontoskodok,
Ködösítek, hamisítok"

Mindenféle gondokból lett
égető problémák;
az ismeretlenségről festett
összezavart formák;
felzaklatott elmék által
gyártott válaszok;
téves főnevekből képzett
félkész mondatok.....

....és folytathatnám reggelig,
de sajnos nincs miért,
értetlenül nézel rám!
Hiába minden, összeköt a háló és
elsodor egy furcsa ár!

Mindenki bolond,
mindenre kész,
ha nem vigyázok jobban
még a fejemre lépsz!

Biztosnak vélt képletekből
fonák helyzetek;
az összezárt egészből kivett
kínos részletek;
kényszer hozta hivatásból
mérték-hangulat;
tisztes külsőséggel ápolt
zűrös kapcsolat....

.... és folytathatnám reggelig,
de sajnos nincs miért,
értetlenül nézel rám!
Hiába minden összeköt a háló és
elsodor egy furcsa ár!

Mindenki bolond,
mindenre kész,
ha nem vigyázok jobban
még a fejemre lépsz!

Korántsem végleges téma

Ez korántsem végleges téma.
Ez korántsem egyszerű téma!
Ez korántsem illedelmes téma!
Ez korántsem engedelmes téma!

Korántsem végleges téma,
korántsem végleges téma,
korántsem végleges téma,
korántsem végleges téma...

A siker

A siker
olyan, mint egy iskolai feladat,
olyan, mint a gyűlölt hálapénz;
A siker
olyan, mint a családi ékszer,
olyan, mint a cukor és a méz;

A siker
olyan, mint a sexfotó a falon,
olyan, mint egy eltüntetett gyémánt;
A siker
olyan, mint a meg nem értett művész,
olyan, mint az asszony és a lány:

kézről-kézre,
kézről-kézre,
kézről-kézre jár!

A siker
olyan, mint a bírósági végzés,
olyan, mint egy értelmetlen tréfa;
A siker
olyan, mint a vállalati döntés,
olyan mint egy negatív példa;

A siker
olyan, mint a legtitkosabb napló,
olyan, mint egy kérdéses terület;
A siker
olyan, mint a jog és a bizalom,
olyan, mint a rang és a becsület;

ami:
kézről-kézre,
kézről-kézre,
kézről-kézre jár!

Ajtók előtt

Ajtók előtt ott áll
a várakozó reggel,
engedd be őt,
engedd be őt!
Ajtód előtt, ha vár,
ha kopogtat az ember;
legyen időd,
legyen időd!

Ne csak a saját
életedet éld!
Másokat is láss,
ha indulnak feléd!
Oszd meg ami jó,
oszd meg ami szép!
Ne csak a saját
életedet éld!

Ajtók előtt egy hang
a szürke csendből rád szól:
legyen erőd,
legyen időd!
Ajtód előtt, ha vár,
ha megtorpan egy vándor;
fogadd be őt,
legyen időd!

Ne csak a saját életedet éld!
Másokat is láss,
ha indulnak feléd!
Oszd meg ami jó,
oszd meg ami szép!
Ne csak a saját
életedet éld!

A Workinson-ügy

Résnyire nyitja az ajtót, mindenkit figyel,
antennákat állít, zsebekbe rejti el.
Diplomata táskájában nem tudni mi volt,
Kesztyűben dolgozik, sötét szemüveget hord.

Az Interpool kőrözi; segítséget kér,
a nyomravezetõnek tisztes jutalmat ígér.
A közvélemény nyugtalan, új hírekre éhes;
én tudom csak egyedül, ki lehet a vétkes!

Workinson a bűnös, a bűnös, a bűnös!
Workinson!
Workinson a bűnös, a bűnös, a bűnös!
Workinson!

A TV-híradóban a fényképét mutatják;
a szakértõk összeülnek, egymást faggatják.
A tanuk elhallgattak, némák, egy sem él;
ismertetõjele az, hogy senkit sem kímél!

Workinson a bűnös, a bűnös, a bűnös!
Workinson!
Workinson a bűnös, a bűnös, a bűnös!
Workinson!

Hajsza közben

Megjártam már a hadak útját,
ismersz is talán.
Bárki bármit mondhat rólam,
Te számíthatsz reám.

Vigyázz jól, mert a hajsza közben
minden a mélybe húz.
Át kell jutni az álca-hídon,
nincs már visszaút.

Én az időt nem sajnálom;
csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!)
Mert minden, ami volt
az éjbe hullik szét!

Mutasd a tenyered, én mondom a választ!
Én hallom az idők szavát.
Ne kérdezz, csak állj ide mellém!
Hisz mindig többre vágysz.

Én az időt nem sajnálom,
csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!)
Mert minden, ami volt
az éjbe hullik szét!