Tele van a város szerelemmel

Egymásba érnek a randevúk;
vívjuk a nemek közti háborút.
Zavaros a drága, nem érthetem,
a múltkor akarta, most pedig nem.

Védekezik ismét, visszavonul,
szemével támad, ártatlanul.
Vonakodik, nem jön, kit érdekel?!
Tele van a város szerelemmel.

Fedezékbe bújik, hadat üzem,
elenged, elkap, játszik velem.
Egy cetlire írja a telefonszámom,
ígéri, felhív, még ezen a nyáron.

Most mennie kell, -- Mit gondolok róla?! --
a fiúja várja egy félóra múlva;
ha neki az a fontos, nem érdekel,
tele van a város szerelemmel.

Nem baj, ha egyedül vagy!
nem baj, ha egyedül vagy!
Tele van a város szerelemmel!
Nem baj, ha egyedül vagy!
Nem baj, ha egyedül vagy!
Tele van a város szerelemmel!

Semmit ne igérj

Nem kell, hogy bolondíts,
naponta hitegess!
Nem kell, hogy magyarázd,
és megint félrevezess!

Ne szédíts, ne szólj!
Másnak hízelegj!
Ne áltass, ne mondd!
Neked már nem hiszek.

Ne szédíts, ne szólj!
Semmit ne ígérj!

Nem kell, hogy vígasztalj,
hiú reményeket kelts!
Nem kell, hogy a helyzetünk
rózsaszínre fesd!

Ne szédíts, ne szólj!
Másnak hízelegj!
Ne áltass, ne mondd!
Neked már nem hiszek.

Ne szédíts, ne szólj
Semmit ne ígérj!

Nem kell, hogy tiltakozz,
mentségeket keress!
Nem kell, hogy a megszokott
szólamokba kezdj!

Ne szédíts, ne szólj!
Másnak hízelegj!
Ne áltass, ne mondd!
Neked már nem hiszek.

Ne szédíts, ne szólj!
Semmit ne ígérj!

Titok

Elmondanám, kivel, hányszor,
hogyan és miért;
de félek nem fogod megérteni, hogy
nem vagyok csak a tiéd.
Erős benned a kiváncsiság;
legyőzni, hogy fogod?
Maradjon valami, ami csak az enyém,
amit, csak én tudok.

Titok! Titok!
Ugye hallani akarod?
Titok! Titok!
Te hallani akarod!

A visszafojtott, érzéki vágyak
a mélyből törnek elő.
Jobb lesz neked is, ha velem tartasz,
úgysincs túl sok idő.
A hetedik ajtó mindig zárva,
kinyitni tilos!
Maradjon valami, ami csak az enyém,
amit csak én tudok.

Titok! Titok!
Ugye hallani akarod?
Titok! Titok!
Te hallani akarod!

Az a titok, csak az a titok,
amit egyedül tudok!



Ne kezdd újra, kérlek

Ne kezdd újra, kérlek,
ami régen megszakadt.
Lehetetlen folytatni
lezárt dolgokat.

Rendbehozni, ami elmúlt
úgyse tudjuk már;
lehiggadt vágyaink
felborzolni kár.

...és most kérdem:
a szerelem úgy mit ér,
ha a lelked mélyen hallgat,
s titokban a vágy visszatér.
Ha a lelked mélyen hallgat,
de testedbe a vágy visszatér.

Neked én voltam az első,
az igazi kapcsolat,
de kihűlt minden érzés,
ez talán fontosabb.

... és most kérdem:
a szerelem úgy mit ér,
ha a lelked mélyen hallgat,
s titokban a vágy visszatér.
Ha a lelked mélyen hallgat,
de testedbe a vágy visszatér.

Ne kezdd újra, kérlek,
ami régen megszakadt.
Fölösleges folytatni
lezárt dolgokat.

...már késő,
A szerelem úgy mit ér,
ha a lelked mélyén hallgat,
és titokban a vágy visszatér.
Ha a lelked mélyén hallgat,
de testedbe a vágy visszatér.

Türelem

Csodáltam mindig a női nemet,
akartam nagyon a szerelmüket.
Képekről láttam alakjukat,
s elképzeltem velük titkos dolgokat.

Álmodozva vártam azt az időt, hogy
megérinthetek egy igazi nőt.
Megannyi érzés, mennyi élvezet;
a felnőtteknek jó, nekik már lehet.

- Türelem csak türelem!
- Mondani könnyű!
- Türelem csak türelem!
- Már jó lenne egy igazi nő!

Megnéztem sorra a szerelmes filmeket,
de sose mutatták a legjobb részeket.
A valóság más lesz, gondoltam én.
Csak jönne valaki, már nagyon szeretném!

- Türelem csak türelem!
- Mondani könnyű!
- Türelem csak türelem!
- Már jó lenne egy igazi nő!
Akaratos tündér

Ha befogod a számat;
még jó, hogy ordítok;
ne erőltesd rám
az akaratod!

Ne nyomozz utánam,
mert ingerült leszek!
S ha zavarba hozol,
védekezek.

Ha hivatlanul törsz rám,
sose találsz otthon;
hogy mikor érek rá,
még nem tudom.

Gyanuba keverhetsz;
mit számít már nekem?!
Hogy fejemre nőj,
nem engedem!

Engedj, akaratos tündér!
Amit kérsz, megkapod!
Engedj, akaratos tündér!
Csak ne légy erőszakos!
Tanácsot adhatsz, de egyedül döntök, bármit csinálsz!
Én kedvellek téged, még akkor is, ha kritizálsz!

Ha kiméred az időm,
azért is maradok.
Nyugalomra intesz?!
Felrobbanok!

Ne sajnáltasd magad!
Úgyse figyelek;
...és, ha megzsarolsz,
nem fizetek!

Engedj, akaratos tündér!
Amit kérsz, megkapod!
Engedj, akaratos tündér!
Csak ne légy erőszakos!
Tanácsot adhatsz, de egyedül döntök, bármit csinálsz!
Én kedvellek téged, még akkor is, ha kritizálsz!

Szerelem szabadon

Útjára indul az örömszerzés,
magadnak több jut, a másiknak kevés.
Próbálgatják kettesben,
hármasban és négyesben.

Zajlik az élet,
dúl a szerelem,
szabadon.

A lányiskola előtt férfiak állnak,
a teherautókból a nőkre dudálnak.
A női napozó védett terület;
a szemközti fán még talász helyet.

Zajlik az élet,
dúl a szerelem,
szabadon.

Eljön majd az alkalom,
amit szeretnél. Szerelem, szabadon!
Eljön majd az alkalom: élmény lehet, könnyű kaland,
vagy elhibázott lépés!

Lebarnult testek a nudista strandon,
a napfényt látni az arcokon.
Az utcán, a téren, a zöldövezetben,
lenn a Duna-parton, a Városligetben.

Zajlik az élet,
dúl a szerelem,
szabadon.

Eljön majd az alkalom,
amit szeretnél. Szerelem, szabadon!
Eljön majd az alkalom: élmény lehet, könnyű kaland,
vagy elhibázott lépés!

Megvadult lányok a színpadra másznak,
a rendezők rögtön az útjukba állnak.
A zenekari öltöző ajtaja zárva,
valaki belülről magára zárta.

Zajlik az élet,
dúl a szerelem,
szabadon.

Eljön majd az alkalom,
amit szeretnél. Szerelem, szabadon!
Eljön majd az alkalom: élmény lehet, könnyű kaland,
vagy elhibázott lépés!

Felül semmi, alul semmi

Néhány strandon megengedték
a derékig vetkőzést;
a merészebb lányok hozzáfogtak,
s nem kértek elnézést.

Izzik a levegő, perzsel a nap.
Micsoda nyáridő!
S mindemellett a medencénél
mennyi gyönyörû nő.

A jelszó: felül semmi!
A jelszó: alul semmi!
A jelszó az, hogy kulturáltan
minden ruhát le lehet venni.

Megjelentek a férfiak is, hogy
nem kell fürdőnadrág;
zavarja őket, meg különben is
mi ez a kiváltság?!

Gyűltek a ruhák egy kupacba,
mindenki vetkőzött.
Az úszómester is megpróbálta
s nekigyürkőzött.

A jelszó: felül semmi!
A jelszó: alul semmi!
A jelszó az, hogy kulturáltan
minden ruhát le lehet venni.
Add ki magadból a feszültséget

Zavartan elém állsz,
kitárulkozni félsz.
A félresikerült kalandok után,
mondd, mit akarsz még?!

Te vagy a vesztes, én a győztes,
vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó!
Egyre gondolunk, máshova nézünk;
kimondani miért nem lehet?

Magamról kérdezel, vagy
másokról beszélsz.
Az értelmét vesztett kapcsolatokról,
mit is mondanék?!

Te vagy a vétkes, én a vétlen,
vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó!
Egyre gondolunk, máshova nézünk;
kimondani miért nem mered?

Add ki magadból a feszültséget!

Esténként tervezel,
aztán levelet írsz.
Másnap az egészet összegyűröd,
inkább telefonon hívsz.

Te vagy az álnok, én a rendes,
vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó!
Egyre gondolunk, máshova nézünk;
kimondani miért nem mered?

Add ki magadból a feszültséget!

Gátlásos vagyok

Félek már az utcára lépni,
sok az ismerős.
Minden ruhát felpróbálok
a tükör előtt.
Levetkőzni, felöltözni
nem egy jó dolog.
Én úgy hiszem, hogy alapjában
gátlásos vagyok.

Gátlásos vagyok,
annak mondanak.
Kívül-belül állandóan
összezavarnak.

Ismerkedni szeretnék, csak nézem
a lányokat.
Jó lenne, ha összeszedném
a bátorságomat.
Álmodozni, reménykedni
nem egy jó dolog.
Én úgy hiszem, hogy alapjában
gátlásos vagyok.

Gátlásos vagyok,
annak mondanak.
Kívül-belül állandóan
összezavarnak.

Iskolában, a pótvizsgán
felszólítottak;
mondjak már a témakörben
némi okosat, (Üljön le!)
Vezényszóra okoskodni
nem egy jó dolog.
Én úgy hiszem, hogy alapjában
gátlásos vagyok.

Gátlásos vagyok,
annak mondanak.
Kívül-belül állandóan
összezavarnak.

Villamoson autóbuszon
sok az ellenőr.
Meglapul, és lecsap rám
a megálló előtt.
Jegy nélkül utazni, bizony
nem egy jó dolog.
Én úgy hiszem, hogy alapjában
gátlásos vagyok.

Gátlásos vagyok,
annak mondanak.
Kívül-belül állandóan
összezavarnak.

Árnyak mindenütt

Az ajtóból intett:
vigyázz magadra!
S az utcára léptél
sorsodra hagyva.
Kietlen házak közt
ébred a sötét;
érezni hűvös
leheletét.

A második sarkon
utánad szólnak.
Züllöt csavargók
az ágyukba hívnak.
Éjszakai lepkék és
kóbor farkasok
éhesen várják
az áldozatot.

Árnyak mindenütt.
Éjszakai árnyak
az éj leple alatt
utadba állnak.

Az alsó rakparton
vihar utáni kép;
összetört lámpák és
telefonfülkék.
Nyomasztó világ,
árnyak mindenütt;
hátadban érzed
a tekintetük.

Egy oszlop mögé bújsz;
a házkapuk zárva;
merre menekülj
a szabadulásba?!
Kéjencek, rablók és
gyanús alakok
várják az újabb
áldozatot.

Árnyak mindenütt.
Éjszakai árnyak
az éj leple alatt
utadba állnak.

Árnyak mindenütt

Az ajtóból intett:
vigyázz magadra!
S az utcára léptél
sorsodra hagyva.
Kietlen házak közt
ébred a sötét;
érezni hűvös
leheletét.

A második sarkon
utánad szólnak.
Züllöt csavargók
az ágyukba hívnak.
Éjszakai lepkék és
kóbor farkasok
éhesen várják
az áldozatot.

Árnyak mindenütt.
Éjszakai árnyak
az éj leple alatt
utadba állnak.

Az alsó rakparton
vihar utáni kép;
összetört lámpák és
telefonfülkék.
Nyomasztó világ,
árnyak mindenütt;
hátadban érzed
a tekintetük.

Egy oszlop mögé bújsz;
a házkapuk zárva;
merre menekülj
a szabadulásba?!
Kéjencek, rablók és
gyanús alakok
várják az újabb
áldozatot.

Árnyak mindenütt.
Éjszakai árnyak
az éj leple alatt
utadba állnak.

Ne maradj távol

Tele van a város szerelemmel.
Ne maradj távol, jöjj közel!

Tele van a város szerelemmel.
Ha megérintelek, ne lökj el!

Tele van a város szerelemmel.
Szabadon érezz és ölelj!