Kutya világ

Leszáll az éj, kihunynak a fények.
Fáradt testek egymáshoz érnek.
Egyetlen öröm, tenyérnyi boldogság.

Dolgozom a mezőnk, leég a hátad,
a fúróra görnyedsz, az irodán várnak.
Mennyi ígéret, mennyi etetés.

Húsz éves vagy, seregben szolgálsz,
a földön csúszol, vigyázzban állsz.
Számolod a napokat, múljon a rossz idő.

Kemény idők, kutya világ;
egymásba érnek az éjszakák.
Kemény idők, kutya világ;
mióta várjuk a nagy csodát?!

Ez egy kutya világ!

Koptatod a padot, csak azt nem érted;
hol vannak a hősök, a példaképek?!
Az utcanév is naponta változik.

Lehetnek eszmék, jöhetnek újak;
ne nyomjon minket földre a holnap!
Ne mondja senki, hogy úgy sincs igazság!

Kemény idők, kutya világ;
egymásba érnek az éjszakák.
Kemény idők, kutya világ;
mióta várjuk, a nagy csodát?!

Leszáll az éj, kihunynak a fények,
Fáradt lelkek egymáshoz érnek.
Egyetlen öröm, tenyérnyi boldogság.

Kié ez az ország

Megtéptek jól, de semmi gáz!
Kemény legény vagy, rá se ránts!
Ülj be mellém, előttünk az út!
Fiatal a véred, előre húz.

Mercedes, Volvo, Mitsubishi;
Trabanttal erre nagyon ciki.
A Balaton-parton otthontalanul;
ki az, aki beszél, ki tud itt magyarul?!

Ez az ország a tied is
Hegyeshalomtól Záhonyig.
Ez az ország nem Ázsia,
kicsit arréb van az őshaza.

A pénzeszsákok elverik a pénzt,
te meg csak robotolsz, kérve kérsz.
Megvan az eszed, de túl nagy a szád,
örülsz, ha este hazatalálsz.

Nő van a dologban, nehogy tagadd,
látom a szemeden a gondokat.
Ózdon van a drága, te itt vagy.
Kicsi ez az ország, mégis hú de nagy!

Ez az ország a tied is
Hegyeshalomtól Záhonyig.
Ez az ország nem Ázsia,
kicsit arréb van az őshaza.

Ez az ország a tied is
Gyulától egész Sopronig.
Ez az ország egy fogalom!
Hogy kinek higgyek azt nem tudom.
Szorul a hurok

Világra jöttem vihar előtt.
Néhány régi kép:
az utcasarokról ágyúcsövek
meredtek felénk.

Fogták a kezem, ez a helyes út,
ha felnősz, megérted majd.
Az iskolában vezényszóra
együtt fújtuk a dalt.

Hol vannak már a gyermekévek,
a vidám bolondozás?
Lelkünk mélyén ott feszül
a gyilkos tudathasadás.

A torkomon érzem:
szorul a hurok.

68-ban Erdélyben voltunk,
kétes, kusza hírek.
Kelet-Nyugat, Moszkva, Brüsszel.
őrült tinédzserek.

Majd önpusztító gőzerővel
nyomult a rock-szekér.
Elmaradt pár koncert,
meghalt a nagy vezér.

Hol vannak már a gyermekévek,
a vidám bolondozás:
A hétköznapok összegyűrték
a színes álmodozást.

A bőrömön érzem:
szorul a hurok.
Félig szemlesütve
körbe-körbe járunk.
Észrevétlenül szorul a hurok!

Hol vannak már a gyermekévek,
a vidám bolondozás?
Lelkünk mélyén ott feszül
a gyilkos tudathasadás.

A torkomon érzem:
szorul a hurok!

Szállj el szabadon

Két éve volt, egy koncert után,
az öltöző előtt feltűnt egy lány.
Álmodozva nézett, bárhol voltunk, követett ő;
de érzésekre akkor, sajnos nem volt sok idő.

Épp elmúlt tizennyolc és jött a ballagás;
az Üllői úti fákról a nyár illata szállt.
Éreztem, hogy vége, szégyen, férfi-fájdalom.
őt nem tarthatom vissza, most már szálljon szabadon.

Sivár, sötét az éj,
a világ nyugodni tér;
s én gyötrődöm az ágyon,
kapaszkodom beléd.

Vége, legyen vége,
a szenvedésre béke.
Szerelmes ne legyél
és ne gondolj a szépre!

Aztán összeborulva sírtunk egy vasárnap délelőtt;
csak torlódnak az évek mindkettőnk fölött.
Újrakezdeni mindent, talán lesz még alkalom,
de ne áltassuk egymást, most már szállj el szabadon!

Sivár, sötét az éj,
a világ nyugodni tér;
s én gyötrődöm az ágyon,
kapaszkodva beléd.

Vége, legyen vége,
a szenvedésre béke.
Szerelmes ne legyél
és ne gondolj a szépre!

Mást diktál az ész mást érez a szív,
csordulnak a könnyek, viseljük a kínt.
Majd elmúlik az érzés, most még nehéz mondanom;
ennyi volt az álom, most már szállj el szabadon!

Kinek van igaza?

Leparkol egy ficsúr az út közepén;
mögötte tülköl a sok duda.
Mit számít a többi, csak ő a fontos.
Csak neki lehet igaza.

Itt jön egy másik, egy aranyifjú;
kevés a lényeg, sok a duma.
Lány szíveken gázol, hazudik mindig.
Csak neki lehet igaza.

Kinek van igaza?
Kinek van igaza?
Aki a másikat meghallgatja,
annak van igaza!

Átrobotolta az életét,
megúszta ép ésszel, csoda!
Lelkén feszül a XX. század;
kinek volt igaza!

Feláll egy szakállas a Parlamentben,
veriu az asztalt nagy a hangja.
Mindenkinél fontosabb a véleménye;
csak neki lehet igaza.

Kinek van igaza?
Kinek van igaza?
Aki a másikat meghallgatja,
annak van igaza!

Ideges a fiú, pityereg a lány;
Vajon hol történt a hiba?!
Ki neveli föl majd a gyereküket?!
...és kinek van igaza?

Kinek van igaza?
Kinek van igaza?
Aki a másikat meghallgatja,
annak van igaza!

Végre elrepülhetünk

Utáltunk minden kötöttséget
és szigorú rendszabályt.
A monoton, szürke tantárgyakat,
s az egész iskolát.

Mégis könnyes szemmel megfogadtuk,
hogy újra eljövünk.
Múltak az évek, nem érdekelt,
mindegy volt nekünk!
Csakhogy végre elrepülhetünk!

Aztán parancsszóra fegyvert fogtunk
egy szomorú délután.
Csak megússzuk élve a háborúsdit
és legyen vége már!

Búcsúzóul kezet fogtunk;
az Ég legyen velünk!
El innen gyorsan messzire!
Otthon jobb nekünk!
Csakhogy végre elrepülhetünk!

Hittük akkor, ha kinyílik a világ
megváltozik minden;
de naiv gyermeki álmodozás volt,
én azt hiszem.

Ha néha az utcán összefutunk,
zavarban vagyunk;
egymásnak, mint az idegenek,
nincs mit mondanunk.

Pedig összezárva zötykölődtünk
az országútakon;
nekifeszülve a rock and roll-nak
sok ócska színpadon.

Aztán búcsúzóul összevesztünk;
véges a türelmünk.
Hol van ilyenkor a barátság,
miről annyit énekelünk?
Csakhogy végre elrepülhetünk!

Veled újra kezdeném

Zötyög az autó, száll a por;
otthonról elszökünk.
A város szélén a tavaknál
valahogy elleszünk.

Bömböl a zene, Bruce Spingsteen szól;
ez a zene nem zavar.
Nyugodj le baby, ott leszünk;
Bírj már magaddal!
Na hesss!

Veled újra kezdeném!

Fekszünk a napon és átölelsz;
tiszta idilli kép.
Semmi terror, semmi stressz.
Volt már épp elég!
Jajjj!

Volt, volt, volt ami volt,
volt, volt, volt ami volt,
volt, volt, volt ami volt.
veled újra kezdeném.

Merész vágyakkal

Hej, te farmeres tini-baba!
Pezsegni vágyom az éjszaka.
Tűzd fel a hajad, fesd ki a szád!
Merész vágyakkal, napok óta gondolok rád.

Egész héten csak melózok,
kilóg a nyelvem, már bezsongok.
Kevés a pénz, sok az adósság;
de nem érdekes, ez nem tartozik rád.
Vágyom a tested illatát,
merész vágyakkal, napok óta gondolok rád.

Az utca végén a Lidóban
már hangol a zenekar.
Mindjárt indul a nagy buli,
készülj el hamar!

A bejáratnál a csibészek
a csajokat figyelik.
A táncparketten összebújunk,
de nem bírom sokáig.

Hej, te farmeres tini-baba!
Az se baj, ha nem mész haza.
Úgyis alszik már az egész család;
nem érdekel, hogy mit szól a mamád!
ő gyereknek néz egy ekkora lányt.
S én merész vágyakkal, napok óta gondolok rád.

Napszerelmesek

Egyre hull az az átkozott;
az utcán söpör a szél.
Kihalt a part, hideg a föld,
nyakunkon dohog a tél.

Zárd be jól az ajtót,
csukd be az ablakot;
összebújva májusig
kihúzzuk valahogy.

Szédült napszerelmesek a sötétben;
a nyár még ott csillog a szemükben.
A láncravert, hideg napok után,
egyszer eljön majd a szabadság.

Meztelen úsztuunk a tóban,
mindent, mindent szabad.
A pákozdi dombon először
engedted el magad.

Tom Waits hörgött a rádióból
minden csütörtökön.
Bodzavirágot kerestünk
fenn Dobogókőn.

Szédült napszerelmesek a sötétben;
a nyár még ott csillog a szemünkben.
A láncravert, hideg napok után,
egyszer eljön majd a szabadság.

Ma éjszaka

Hosszadalmas esték, békés unalom.
Miért töprengsz, ha érzed, itt az alkalom?!
Egy rekedtes hang a magányról énekel;
tudod milyen érzés az, ne menj el!

Naphosszat dolgozol, s még örülsz, hogy teheted.
Csalódsz majd, ha egyszer értelmét keresed.

Ma éjszaka, ma éjszaka
miénk lesz egy csöppnyi földi csoda!
Itt nem láthat meg senki, bújj hát közelebb!
S ha elmúlik az éj, melletted ébredek.

Kétségek gyötörnek, ha nem vagyok veled;
mikor felhívlak és foglalt, vagy félremegy.
Álarcot felöltött angyal a szerelem,
kit megérinthetsz mégis végtelen.

A hétköznapok sivársága az álmaidra ül,
de romantikus vágyak élnek legbelül.

Ma éjszaka, ma éjszaka
miénk lesz egy csöppnyi földi csoda!
Itt nem láthat meg senki, bújj hát közelebb!
S ha elmúlik az éj melletted ébredek.