VÁRJUK KI A VÉGÉT

Csupa boldogság az élet, napfény és derű;
a szerelem is végre eljött, lám ez is olyan egyszerű.
- A legjobb pasi vagy drágám! - súgja és simogat.
- A szeretet a fontos, hidd el, ez sokáig így marad. -

. és csak ígérgetünk, meg fogadkozunk,
hogy jók leszünk,
és mától a világ előbbre jut velünk.
Várjuk ki a végét!

Két úriember a TV-ben egymásnak feszül,
hogy így lesz jó, és úgy nem, de az sok pénzbe kerül.
.meg hosszútávon biztos, nem ér meglepetés,
előre tudnak mindent, kizárt a tévedés.

. és csak ígérgetünk, meg fogadkozunk,
hogy jók leszünk,
és mától a világ előbbre jut velünk.
De várjuk ki a végét!

Rólam is mondtak mindent, nem olyan lényeges.
A részleteket most mondjam?
Jó, tudom, az lenne érdekes.
- Csak nyomja a show-t, meg különben is mennyire fölösleges,
egy maximalista őrült, és nem is jó énekes. -

. és csak okoskodunk, meg ígérgetünk,
hogy jók leszünk,
és mától a világ előbbre jut velünk.
Én mondom: várjuk ki a végét

KALANDRA FEL !

Hozzuk le a földre az álmokat,
legyünk egy kicsit ma boldogabbak.
Indítsd a járgányt, minek várjunk,
mint szorgalmas méh, ma virágra szállunk.

Ez az a hely, egy új világ;
a napfény végre ránk talált.

Mi az az erő, mi egyre húz,
az irdatlan mélybe, még összezúz!
Vissza az útra, a csúcsra fel!
Hat megszállott őrült, kalandra fel!

Kalandra fel, ez egy új világ,
ugye elhiszed, hogy vannak még csodák.
Én látom már távol az óceánt;
egy kis szerencse ránk talált.

Mint egy városba tévedt indián,
csak állunk és ámulunk,
Rázz meg jól, hogy felébredjek,
valóban itt vagyunk!

Fura az élet, bár gyakran elvesz,
jutalmad mindig, hogy újra kezdhetsz.
Csillogó gyémántod köddé fakul,
majd öledbe hullik váratlanul.

Kalandra fel, ez egy új világ,
ugye elhiszed, hogy vannak még csodák.
Én látom már távol az óceánt;
egy kis szerencse ránk talált.

Mint egy városba tévedt indián,
csak állunk és ámulunk,
Rázz meg jól, hogy felébredjek,
valóban itt vagyunk!

Lehetsz te bohém vagy morózus lélek,
ma kitombolhatod a tinédzser-éned.
Nem gond a jövő, se a szétszórt sok év,
az Ígéret földje most csak a tiéd.

Kalandra fel, ez egy új világ,
ugye elhiszed, hogy vannak még csodák.
Én látom már távol az óceánt;
egy kis szerencse ránk talált.

Kalandra fel, ez egy új világ;
nekünk most ennyi járt.

Nagy a kísértés

Baráti körben
érhet meglepetés,
mikor a barátod nője
hosszan a szemedbe néz.
Kínos a helyzet,
nagy a kísértés.

Azt mondod, hogy elég
nem megy egy ruha se rád.
és elborzaszt a látvány,
amit a tükörben látsz.
Sok vonzó, finom falat,
nagy a kísértés.

...és, hogyha adódik egy alkalom
nem bűn, csak egyszerűen jó nagyon
...és újra engedünk a csábításnak
most az egyszer még.

Megfogadtad százszor
legjobb az egyenes út;
egy görbe este másnap,
nem sok örömöt nyújt.
Előtted a pohár,
nagy a kísértés.

...és, hogyha adódik egy alkalom
nem bűn, csak egyszerűen jó nagyon
...és újra engedünk a csábításnak
most az egyszer még.

LÉLEKVESZTÖN UTAZUNK

Kinek mennyit ér ez a furcsa játék,
szabályok nélkül kevés a szándék.
Korántsem biztos, hogy minden az, aminek látszik,
túlélősdit játszunk az utolsó percig.

S amit úgy hívtunk, hogy szeretet vagy lelkiismeret;
maradt-e még valami, vagy örökre elveszett.

Tébolyult elmék, hitehagyott lelkek,
klónozott sztárok mutatják a trendet.
Felégetett erdők, kiszáradt folyók;
XXI. század, éhező milliók.

S amit úgy hívtunk, hogy szeretet vagy lelkiismeret;
maradt-e még valami, vagy örökre elveszett.

Egy lélekvesztőn utazunk. Lélekvesztőn utazunk.
S ha megpihennél csak egyszer is a nyári ég alatt,
s az értelmetlen rohanásban elengednéd magad;
rájönnél, hogy hol vagyunk.
a csillagok közt
egy lélekvesztőn utazunk.

Totális káosz, erőltetett jókedv,
csak nekünk legyen jó, a többi meg mindegy.
Hanyatló Róma szelleme kísért,
körbe-körbe fordul az időkerék.

S amit úgy hívtunk, hogy szeretet vagy lelkiismeret;
maradt-e még valami, vagy örökre elveszett.

Egy lélekvesztőn utazunk. Lélekvesztőn utazunk.
Most egy lélekvesztőn utazunk. Lélekvesztőn utazunk

VALAKIT MINDIG KÜLD AZ ÉG

Újra összetört egy álom,
keserű ébredés.
Ne is bánd azt, ami elmúlt,
most még rossz az egész.

Tedd a szekrénybe a régit,
vedd fel az új ruhád;
nála sokkal jobbat érdemelsz,
lehet, ma rátalálsz.

Olyankor valakit mindig küld az ég,
kivel újra játszhatsz egy régi mesét,
kivel újra kezdődhet egy szerelem,
úgy, ahogy azt látjuk a filmeken.

Meg se fordulsz, pedig várja;
balga büszkeség,
pedig megtanultad százszor,
így nem lesz soha szerencséd.

Jöhet a metrón, jöhet a jégen,
az iskolában vagy a Szabadság téren,
jöhet egy könyvtárban vagy egy repülőn,
mindegy, hogy honnan, csak jöjjön, jöjjön!

Valakit mindig küld az ég,
kivel újra játszhatsz egy régi mesét,
kivel újra kezdődhet egy szerelem,
úgy, ahogy azt látjuk a filmeken.

Olyankor valakit mindig küld az ég,
ha romokban vagy már, szerteszét.
Újra kezdődhet egy szerelem,
úgy, ahogy azt látjuk a filmeken.

Egekbe repít, a porba lehúz,
elvarázsol, lesújt.
Lelkedhez simul, karmol és tép;
ez mért jó, csak értenénk!

Valakit mégis, valakit mégis,
valakit mindig küld az ég.

ÉS VÉGÜL A FÉNY

Ringat egy bölcső,
játék a kertben,
suhanó tájak,
első szerelmek,
felnőtt vagy végre,
sodor egy örvény,
megkopott évek,
és végül a Fény

Egy kis derű a szívemen

Itt van az első napsugár,
kibújt a felhők alól,
a felhúzott redőnyök árnya mögül
vidámabb zene szól.

A kávéházak teraszán
ülünk és napozunk,
kibontott hajjal, kamaszos bájjal,
de jó, hogy itt vagyunk.

Itt van a tavasz, és ott jön a nyár,
egy kis derű a szívemen,
mert megmozdult itt bent már valami,
tán egy kis szerelem,
csak egy kis szerelem,
jól jönne már, jól jönne már nekem.

Piros a lámpa, a kocsisor áll,
lehúzott ablakon egy lány figyel.
Igéző szemek, egy félmosoly;
mindenki életre kel.

Itt van a tavasz, és ott jön a nyár,
egy kis derű a szívemen,
most megpezsdült végre már valami,
tán egy kis szerelem,
csak egy kis szerelem,
jól jönne már, jól jönne már nekem.

Itt van a tavasz, és ott jön a nyár,
egy kis derű a szívemen,
mert megmozdult itt bent már valami,
csak egy kis szerelem,
csak egy kis szerelem.

Itt van a tavasz, és ott jön a nyár,
egy kis derű a szívemen,
most megpezsdült végre már valami,
csak egy kis szerelem,
csak egy kis szerelem,
jól jönne még, jól állna még nekem.

HITTÜNK A TÜNDÉRMESÉKNEK

Felhőket kergetünk,
álmokat hajszolunk,
nyughatatlan a szívünk.
Szerelmes útvesztőkön,
féktelen vágyainkon át repülünk.

Megsúgtad százszor, hogy szeretsz s jó velem,
de te sohasem érzed,
azt, hogy ugyanúgy akarlak én is,
és hogy ugyanúgy érzek.

Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk,
pedig mindig csak egymásra vártunk.
Ugye érzed, egyedül érted,
és rólad szólnak az évek.
Maradj itt velem.

Naphosszat rohanunk,
fáradtan ébredünk,
csak úgy pörög az élet.
Egy év egy pillanat,
s mi abból megmaradt,
a miénk, összeköt minket.

Sok aprócska jelből, még szavak nélkül is
megértjük egymást,
s ha sötét felhők a kedvemre törnek
odabújhatok hozzád.

Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk
pedig mindig csak egymásra vártunk.
Ugye érzed, egyedül érted,
és rólad szólnak az évek.
Maradj itt velem. ( Maradj itt velem , maradj még!)
Most hadd mondjam el, amit érzek.

Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk
pedig mindig csak egymásra vártunk.
Ugye érzed, egyedül érted,
és rólad szólnak az évek.
Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk,
Mi mindig csak egymásra vártunk.
Ugye érzed, ugye érzed
most itt vagyok, s akarlak téged.
Maradj itt velem!

Hittünk a tündérmeséknek!

SZUPER A SHOW

A háziköntös rajtad, a vacsora is kész,
időre éppen a fotelbe érsz.
Egy jópofa show mindennapra jár,
hol egyformán lehet mindenki sztár.

Mindenki nézi, mindenki tapsol,
mindenki örül, merthogy annyira jó.
Szuper a show!

Felhőtlen öröm, mindenki táncol,
csak az a fontos, hogy milyennek látszol.
Pezseg az élet, tuti a buli!
Bár volna elég dolgunk, na oda se neki!
. és az se baj, ha más vagy, ez megérthető,
csak ne legyen a végén kötelező.

Mindenki nézi, mindenki tapsol,
mindenki örül, ez egy akkora. show!

Mindenki nézi, mindenki tapsol,
mindenki örül, merthogy annyira jó.
Szuper a show!

Mindnyájunknak jár egy kis szenzáció,
kulturális téren ennivaló.
S ha megéhezünk, mondhatnak bármit,
megeszünk mindent, semmi se számít.

Mindenki nézi, mindenki tapsol,
mindenki örül, merthogy annyira jó.
Szuper a show!
Mindenki pörög, mindenki forog,
most mindenki táncol, nagyon szuper a show!

MINDENT, CSAK AZT NEM

- Bájos kis csibész - szólt a srác.
Vajon mire gondolsz, ha egy délelőtt
felmegyek hozzád.

Néhány ügyetlen mondat,
belepirulsz, csak egy gondolat.
Ez az a perc, amit régen vártunk,
ne félj, számíthatsz rám!

Mindig csak :
nem, nem, mindent, csak azt nem,
nem, nem, mindent, csak azt nem!
Nem, nem, majd holnap, csak most nem!

Bűvös lányszobák, buja szentély,
a falakon színes poszterek,
az ágyon játszik a fény.

Végre félve ölel át,
most ennyi elég, ne tovább!
Miért jó neked, ha hitegetsz folyton,
s nem történik semmisem!

Mindig csak :
nem, nem, mindent, csak azt nem,
nem, nem, mindent, csak azt nem!
Nem, nem, majd holnap, csak most nem!

Nem, nem, mindent, csak azt nem,
nem, nem, majd holnap, csak most nem!
Nem, nem, holnap meg mégsem.

Elég egy mosoly

Elég egy mosoly, elég egy mozdulat
hogy érezzük egymást, s jó legyen a hangulat.

Ez egy természetes társaság, hol kiadhatod magad,
itt nem kell másnak látszani, az légy, aki vagy.
Kapcsold hát ki a telefont, és ne is vedd elő,
úgy sincs térerő.

Kezeket fel, most érezzük a ritmust,
ez izgalmasabb téma, mint akármilyen -izmus.

Itt nem számít a flanc, az tudod, egész más világ,
itt nem röhög ki, hátad mögött néhány jó barát.
Hát lazíts, ha feszül a gomb!
Itt van az idő, itt van az alkalom.

Elég egy mosoly, elég egy mozdulat,
(Elég egy mozdulat!)
hogy érezzük egymást, s jó legyen a hangulat.
(Halljuk a hangodat!)
Elég egy mosoly, elég egy mozdulat.

TETTENÉRÉS

Mosoly csillan az arcodon,
villan a vaku, máris kész a kép.
Fényképalbum az esküvőnkről,
mely abban a percben, ó de sokat ígért.

Fülön csíptük a pillanatot, de jól tudjuk ma már,
a boldogságra soha nincsen aranyszabály.

Egy zenekar pózol a kamera előtt,
örök barátság, most még annak látszik.
Aztán lapozunk kettőt, s a dobos helyén
egy rövidebb hajú, vékony figura játszik.

Átéltük azt a pillanatot, szép is volt talán,
csak néhány lemez emlékeztet szobám falán.

Haverok lenn a Balaton-parton,
csajok meg minden, nagyon pezseg az élet.
Durran a pezsgő, folyik a bor,
mindenki boldog, együtt kéz a kézben.

Visszasírjuk a pillanatot, de hol van az ma már,
furcsa módon a memóriám egy nevet sem talál.

Gyűjtögetjük, rendezgetjük az emlékeket,
egy hatalmas zsákba összehordjuk, amit lehet.
Próbálgatjuk felidézni a pillanatot,
újraélni, ami volt.

Az a csodacsatár ott én vagyok,
9-es mezben a PSE pálya szélén.
Feri bá' is csak mosolyog, még
nagy focista leszel kölyök, a végén.

Nagy volt bennem a lelkesedés, vártam a folytatást,
de fejtetőre fordult velem a világ.
Tetten érjük önmagunkat már az elején,
olyan ez, mint egy folytatásos képregény.

Apám s anyám még fiatalok,
egy felvonuláson átölelik egymást.
(Azt gondolták, tetten érik a pillanatot.)
Csak szállnak az égen a luftballonok,
pirosak, zöldek, az egész városon át.
(Úgy hitték, hogy tetten érik a pillanatot.)
Egyszer talán tetten érjük a pillanatot.