Tele van a város szerelemmel

Egymásba érnek a randevúk;
vívjuk a nemek közti háborút.
Zavaros a drága, nem érthetem,
a múltkor akarta, most pedig nem.

Védekezik ismét, visszavonul,
szemével támad, ártatlanul.
Vonakodik, nem jön, kit érdekel?!
Tele van a város szerelemmel.

Fedezékbe bújik, hadat üzem,
elenged, elkap, játszik velem.
Egy cetlire írja a telefonszámom,
ígéri, felhív, még ezen a nyáron.

Most mennie kell, -- Mit gondolok róla?! --
a fiúja várja egy félóra múlva;
ha neki az a fontos, nem érdekel,
tele van a város szerelemmel.

Nem baj, ha egyedül vagy!
nem baj, ha egyedül vagy!
Tele van a város szerelemmel!
Nem baj, ha egyedül vagy!
Nem baj, ha egyedül vagy!
Tele van a város szerelemmel!
 

Semmit ne igérj

Nem kell, hogy bolondíts,
naponta hitegess!
Nem kell, hogy magyarázd,
és megint félrevezess!

Ne szédíts, ne szólj!
Másnak hízelegj!
Ne áltass, ne mondd!
Neked már nem hiszek.

Ne szédíts, ne szólj!
Semmit ne ígérj!

Nem kell, hogy vígasztalj,
hiú reményeket kelts!
Nem kell, hogy a helyzetünk
rózsaszínre fesd!

Ne szédíts, ne szólj!
Másnak hízelegj!
Ne áltass, ne mondd!
Neked már nem hiszek.

Ne szédíts, ne szólj
Semmit ne ígérj!

Nem kell, hogy tiltakozz,
mentségeket keress!
Nem kell, hogy a megszokott
szólamokba kezdj!

Ne szédíts, ne szólj!
Másnak hízelegj!
Ne áltass, ne mondd!
Neked már nem hiszek.

Ne szédíts, ne szólj!
Semmit ne ígérj!
 

Kőhegyek

Hajtom a dolgot, húzom a szekeret,
a hegy tetejére hordom a köveket;
a falnak beszélek, elnyom a lárma,
pokolra kívánsz, tétre megy a játszma.
Mérlegre állok, hallgatom a szöveget;
baráti jobbal húzom a kötelet,
metróra szállok, olvasom a kritikát,
közbeszól egy hang: Jönnek a Klinikák!"

Gyorsul a tempó, forognak a kerekek,
tágul a világ, feszülnek az idegek;
zsúfolt a program, ki fogja fel ésszel?
Túl sok a kiadás, ki győzi pénzzel?
Kínoz a hűség, nyomaszt a magány,
szorít a bilincs, nem kell a botrány!
Táncol a világ, a feje tetején,
ünnepekre készül megunt helyén.

Mi lesz veled,
ha elszabadulnak a kőhegyek?!
Mi lesz veled?

Nyomják a csengőt, csörömpöl a telefon,
hangos a TV, lejár a gramofon,
kiolvad a fridzsider, kifolyik a víz,
éget a vasaló, s már nyolc óra, tíz!
Vége a jónak, jönnek a hidegek,
a nikotin-felhők, a krónikus tünetek.
Előfordul egyszer, hogy kiakad a lánc,
nem hat a gyógyszer és kiüt a láz!

Mi lesz veled,
ha elszabadulnak a kőhegyek?!
Mi lesz veled?
 

Add ki magadból a feszültséget

Zavartan elém állsz,
kitárulkozni félsz.
A félresikerült kalandok után,
mondd, mit akarsz még?!

Te vagy a vesztes, én a győztes,
vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó!
Egyre gondolunk, máshova nézünk;
kimondani miért nem lehet?

Magamról kérdezel, vagy
másokról beszélsz.
Az értelmét vesztett kapcsolatokról,
mit is mondanék?!

Te vagy a vétkes, én a vétlen,
vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó!
Egyre gondolunk, máshova nézünk;
kimondani miért nem mered?

Add ki magadból a feszültséget!

Esténként tervezel,
aztán levelet írsz.
Másnap az egészet összegyűröd,
inkább telefonon hívsz.

Te vagy az álnok, én a rendes,
vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó!
Egyre gondolunk, máshova nézünk;
kimondani miért nem mered?

Add ki magadból a feszültséget!


 

Neked valaki kell

Úgy tanultuk, hogy nagy a világ,
de olyan társat mégse találsz, akiről álmodsz.

Van, aki első látásra szimpatikus
és minden percben eszedbe jut: hiába.
Nem olyan egyszerű!

Neked valaki kell, aki kényeztet;
Valaki kell, aki dédelget;
Valaki kell, aki átölel
minden éjszakán.

Volt, hogy teljesen összetörtél,
mindenkit hazugnak hittél.

Most úgy szeretnélek megsimogatni
és, ha akarod átölelni, de az egész
nem ilyen egyszerű!

Mert Neked valaki kell, aki kényeztet;
Valaki kell, aki dédelget;
Valaki kell, aki átölel
minden éjszakán.

Tárd ki az ajtót,
nyisd ki a szívedet!
Magadba bújva, így,
egyedül nehezebb.

Tudom jól, volt sok tévedés
és a szerelemről szőtt elképzelés
összetört, összegyűrték,
átkozotttuk megkeverték.

Neked valaki kell, aki kényeztet;
Valaki kell, aki dédelget;
Valaki kell, aki átölel
minden éjszakán.

 

Akaratos tündér

Ha befogod a számat;
még jó, hogy ordítok;
ne erőltesd rám
az akaratod!

Ne nyomozz utánam,
mert ingerült leszek!
S ha zavarba hozol,
védekezek.

Ha hivatlanul törsz rám,
sose találsz otthon;
hogy mikor érek rá,
még nem tudom.

Gyanuba keverhetsz;
mit számít már nekem?!
Hogy fejemre nőj,
nem engedem!

Engedj, akaratos tündér!
Amit kérsz, megkapod!
Engedj, akaratos tündér!
Csak ne légy erőszakos!
Tanácsot adhatsz, de egyedül döntök, bármit csinálsz!
Én kedvellek téged, még akkor is, ha kritizálsz!

Ha kiméred az időm,
azért is maradok.
Nyugalomra intesz?!
Felrobbanok!

Ne sajnáltasd magad!
Úgyse figyelek;
...és, ha megzsarolsz,
nem fizetek!

Engedj, akaratos tündér!
Amit kérsz, megkapod!
Engedj, akaratos tündér!
Csak ne légy erőszakos!
Tanácsot adhatsz, de egyedül döntök, bármit csinálsz!
Én kedvellek téged, még akkor is, ha kritizálsz!

Ajtók előtt

Ajtók előtt ott áll
a várakozó reggel,
engedd be őt,
engedd be őt!
Ajtód előtt, ha vár,
ha kopogtat az ember;
legyen időd,
legyen időd!

Ne csak a saját
életedet éld!
Másokat is láss,
ha indulnak feléd!
Oszd meg ami jó,
oszd meg ami szép!
Ne csak a saját
életedet éld!

Ajtók előtt egy hang
a szürke csendből rád szól:
legyen erőd,
legyen időd!
Ajtód előtt, ha vár,
ha megtorpan egy vándor;
fogadd be őt,
legyen időd!

Ne csak a saját életedet éld!
Másokat is láss,
ha indulnak feléd!
Oszd meg ami jó,
oszd meg ami szép!
Ne csak a saját
életedet éld!
 

Nyári éjszakák

Elefeledtél mindent, nem gondolsz reám;
de a végtelenbe hulló éjszakák
kísérik léptem, most nékik mondom el,
még akkor is, ha senki nem felel.

Oly nagy az idő, s az élet semmi más,
csak könnyeinkkel írott vallomás;
és majd ha egyszer az álom véget ér,
emlékeinkről senki nem beszél.

Elmúló nyárban egyedül megyek,
körülöttem fáradt, elhamvadt szívek;
...így mit reméljek, nyári éjszakák.

Kérdeztem már százszor, így meddig érek el;
hogy a kocka fordul, de nincsen rajta jel.
Ha értenél, ha hívnál; a szó semmit nem ér,
tőled indul, hozzád visszatér.

Elmúló nyárban egyedül megyek,
körülöttem fáradt, elhamvadt szívek;
...így mit reméljek, nyári éjszakák.

Elfedledtél mindent, nem gondolsz reám;
de a végtelenbe hulló éjszakák
kísérik léptem, most ők karolnak át;
tiszta fényű nyári éjszakák,
tiszta fényű nyári éjszakák.

 

Hajsza közben

Megjártam már a hadak útját,
ismersz is talán.
Bárki bármit mondhat rólam,
Te számíthatsz reám.

Vigyázz jól, mert a hajsza közben
minden a mélybe húz.
Át kell jutni az álca-hídon,
nincs már visszaút.

Én az időt nem sajnálom;
csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!)
Mert minden, ami volt
az éjbe hullik szét!

Mutasd a tenyered, én mondom a választ!
Én hallom az idők szavát.
Ne kérdezz, csak állj ide mellém!
Hisz mindig többre vágysz.

Én az időt nem sajnálom,
csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!)
Mert minden, ami volt
az éjbe hullik szét!

 

Szerelem szabadon

Útjára indul az örömszerzés,
magadnak több jut, a másiknak kevés.
Próbálgatják kettesben,
hármasban és négyesben.

Zajlik az élet,
dúl a szerelem,
szabadon.

A lányiskola előtt férfiak állnak,
a teherautókból a nőkre dudálnak.
A női napozó védett terület;
a szemközti fán még talász helyet.

Zajlik az élet,
dúl a szerelem,
szabadon.

Eljön majd az alkalom,
amit szeretnél. Szerelem, szabadon!
Eljön majd az alkalom: élmény lehet, könnyű kaland,
vagy elhibázott lépés!

Lebarnult testek a nudista strandon,
a napfényt látni az arcokon.
Az utcán, a téren, a zöldövezetben,
lenn a Duna-parton, a Városligetben.

Zajlik az élet,
dúl a szerelem,
szabadon.

Eljön majd az alkalom,
amit szeretnél. Szerelem, szabadon!
Eljön majd az alkalom: élmény lehet, könnyű kaland,
vagy elhibázott lépés!

Megvadult lányok a színpadra másznak,
a rendezők rögtön az útjukba állnak.
A zenekari öltöző ajtaja zárva,
valaki belülről magára zárta.

Zajlik az élet,
dúl a szerelem,
szabadon.

Eljön majd az alkalom,
amit szeretnél. Szerelem, szabadon!
Eljön majd az alkalom: élmény lehet, könnyű kaland,
vagy elhibázott lépés!


 

Ne kezdd újra, kérlek

Ne kezdd újra, kérlek,
ami régen megszakadt.
Lehetetlen folytatni
lezárt dolgokat.

Rendbehozni, ami elmúlt
úgyse tudjuk már;
lehiggadt vágyaink
felborzolni kár.

...és most kérdem:
a szerelem úgy mit ér,
ha a lelked mélyen hallgat,
s titokban a vágy visszatér.
Ha a lelked mélyen hallgat,
de testedbe a vágy visszatér.

Neked én voltam az első,
az igazi kapcsolat,
de kihűlt minden érzés,
ez talán fontosabb.

... és most kérdem:
a szerelem úgy mit ér,
ha a lelked mélyen hallgat,
s titokban a vágy visszatér.
Ha a lelked mélyen hallgat,
de testedbe a vágy visszatér.

Ne kezdd újra, kérlek,
ami régen megszakadt.
Fölösleges folytatni
lezárt dolgokat.

...már késő,
A szerelem úgy mit ér,
ha a lelked mélyén hallgat,
és titokban a vágy visszatér.
Ha a lelked mélyén hallgat,
de testedbe a vágy visszatér.

Együtt is egyedül vagyunk

Álmodunk,
egymás szívében ott vagyunk.
Csak álmodunk
és fel sem tűnik, hogy változunk.

Unalmas minden érzés,
már elmúlt három év,
valahogy egész más,
más volt a kezdetén.

Ébredünk,
még egymást átölelve érkezünk.
Csak ébredünk,
a szürke megszokástól szenvedünk.

Egymás szavába vágunk,
egymásba karmolunk,
valahogy együtt is egyedül,
egyedül vagyunk.

Vádolunk,
apró hibákat felfújunk.
Csak vádolunk
és egymás lelkébe gázolunk.

A szerelem most is elmúlt,
már semmit se nyújt;
valahogy együtt is egyedül,
egyedül vagyunk.

Együtt is egyedül,
egyedül vagyunk.
 

Háromszögek

A frigid lázban ég,
a rosszlány megjavul,
a szájhős mereven hallgat,
a playboy térdre hull.

A hûségnek felmegy az ára,
a szerető félrelép;
magánytól szenved a kéjenc,
a barátom félreért.

Nincs a szerelemben előrejelzés,
szabályzatba foglalt biztosra vett lépés;
láthatatlan háromszögben élsz.

A gyerek útban van,
a kérő menekül,
a házasságtörő alkot,
a csalásra fény derül.

A feleség kalandra csábít,
egy munkatárssal játszik a férj,
a szexológus szívesen gyógyít;
mindenki mozog, aki él.

Nincs a szerelemben előrejelzés,
szabályzatba foglalt biztosra vett lépés;
láthatatlan háromszögben élsz.

Szeretni kéne

Szeretni kéne, ölelni kéne,
ha te is érzed add tovább!
Szeretni kéne, élni kéne
minden éjszakát.

Elég a nőből, a cifra nőből,
ki rám nevet, majd eltaszít.
Szeretni kéne, élni kéne
rejtett dolgaink.

Te mindig megtalálsz,
ha szívből gondolod,
de mindez múló állapot!
...mégis jó, jó, hogy itt vagy,
s veled álmodom, hogy
mennyit érsz nekem, jól tudom.

Szeretni kéne, ölelni kéne
ha te is érzed állj elém!
szeretni kéne, élni kéne...
csak lépned kell felém.

Kevés a jóból, kevés a jóból,
de a sok szövegből épp elég!
Szeretni kéne, élni kéne...
Csak időnk volna még!

Te mindig megtalász,
ha szívből gondolod
de mindez múló állapot!
... mégis jó, jó hogy itt vagy,
s veled álmodom, hogy
mennyit érsz nekem, jól tudom.
 

Karácsony éjjelén

Kár lenne összeveszni,
kínozni egymást;
szeretőd bárhol akad,
de társat nem talász.

Könnyű, kis kalandok,
öröm, élvezet;
úgy kérlek, ne vedd zokon,
ha mindig engedek.

Karácsony éjjelén,
a szeretet ünnepén;
maradj most velem,
hajolj fölém.

Próbáltál visszafogni,
csak néha sikerült;
maradj most velem,
hajolj fölém.

Próbáltál visszafogni,
csak néha sikerült,
volt úgy, hogy rajtakaptál,
minden kiderült.

Lehet, hogy rossz vagyok,
és gyakran tévedek;
de mindig nálad találok
menedékhelyet.

Karácsony éjjelén,
a szeretet ünnepén;
maradj most velem,
hajolj fölém!

Ne maradj távol

Tele van a város szerelemmel.
Ne maradj távol, jöjj közel!

Tele van a város szerelemmel.
Ha megérintelek, ne lökj el!

Tele van a város szerelemmel.
Szabadon érezz és ölelj!