|
Szűk nekünkez a város
2004.09.23. 11:28
 A lemez dalai
Szűk nekünk ez a város
Szűk nekünk ez a város;
meguntuk réges rég.
Itt lelkesedni már
nem tudunk semmiért.
Ki kellene törni gyorsan,
elszökni, amíg lehet.
Elmenni innen
valahová veled.
Szűk nekünk ez a város;
jönnek még szebb napok!
Én már nem tudok tovább
tétlenül ülni és várni a pillanatot!
Egy kis segítség kéne tőled,
egy mosoly, egy biztatás.
Csak történjen végre már
valami új, valami más!
Merésznek tűnő álom,
elhinni van még remény;
két javíthatatlan
álmodozó - te meg én.
Szűk nekünk ez a város;
jönnek még szebb napok!
Én már nem tudok tovább
tétlenül ülni és várni,
várni a pillanatot!
Szűk nekünk ez a város;
meguntuk réges rég.
Itt csak örökösen esik
és sohase kék az ég.
Egy féktelen, furcsa érzés
sok élményt, örömöt ígér;
s az országúton simítja
hajad a szél.
Szűk nekünk ez a város;
jönnek még szebb napok!
Én már nem tudok tovább
tétlenül ülni és várni a pillanatot!
Szűk nekünk ez a város;
jönnek még szebb napok!
Én már nem tudok tovább
tétlenül ülni és várni,
várni a holnapot!
Ártatlan fegyver
Suhancok állnak a túloldalon,
gitárjuk ott lóg a vállukon.
Mindenre elszánt ifjú nemzedék;
álmukban siker és dicsőség.
Hát emeld magasba!
Ez csak egy ártatlan fegyver!
Ki lesz majd a legjobb, ki lesz majd a sztár;
akire végül a szerencse vár.
Lesz-e aki bírja az ingoványon át;
...és nem fordul vissza, ha a mélyére lát.
Hát emeld magasba!
Ez csak egy ártatlan fegyver!
Én is kipróbáltam mindent
mire megvilágosult,
hogy önmagamból
egyedül a zene kiút;
hogy kimondhassak mindent,
amit gondolok;
kell ez a fegyver,
amit hordozok.
Az életben a legfőbb, hogy érezd mit akarsz,
mert akkor mint a mágnes odatapadsz.
Mit számít a tiltás és egy nagy pofon,
úgyis csattan elég majd az arcodon.
Ne félj tőle!
Ez csak egy ártatlan fegyver!
Hát emeld magasba!
Ez csak egy ártatlan fegyver!
A vadabbik énem
Boldog vagyok, ha találkozunk;
jó, hogy az enyém vagy;
csak arra kérlek kedvesem,
ne hagyd el magad!
Ha tetszeni akarsz, fontos az,
hogy vonzó legyen a kép.
Az én barátnőm olyan legyen,
amilyet szeretnék.
Elsősorban arra vágyom
a klumpád felejtsd otthon;
szexisebb egy magas sarkú,
nem először mondom.
Nem nagy kérés beláthatod,
hogy mindig szép legyél;
majd én is olyan pasas leszek
amilyet szeretnél.
Nem tudhatod, nem tudhatod,
hogy férfiszemmel, mi az, ami számít,
mi az, ami izgat, mi az, ami kábít.
Nem tudhatod, nem tudhatod!
... bár napról-napra mindjobban érzem,
hogy kihozod belőlem a vadabbik énem.
Bátran fesd ki a körmeidet,
ne sajnáld a rúzst;
máris valami bizsereg bennem;
rögtön lángra gyújt.
A lelkem mélyén imponál,
roppant hízeleg;
csak ámuldozzon a sok haver,
ha meglátnak veled.
Nem tudhatod, nem tudhatod,
hogy férfiszemmel, mi az, ami számít,
mi az, ami izgat, mi az, ami kábít.
Nem tudhatod, nem tudhatod!
... bár napról-napra mindjobban érzem,
hogy kihozod belőlem a vadabbik énem.
Nem tudhatod, nem tudhatod!
Nem tudhatod, nem tudhatod!
... hogy kihozod belőlem a vadabbik énem.
A dal még most is a régi
Szembejön velem az utcán
egy ezeréves jó haver;
kíváncsi vagyok megismer-e még,
vagy észrevétlen rohan el.
Persze ő még most is a régi,
távolról vigyorog
- Mi van barátom, adj egy "vaki"-t;
hisz' egyikünk se változott!
A dal még most is a régi;
úgy, ahogy te meg én.
A dal még most is a régi;
mint akkor, annak idején.
Ugye nincs meccs az Üllői úton,
nincs kezdőrúgás nélküled;
te a lelátón tombolsz, úgy ahogy én,
ha a színpadra felmegyek.
Mondd csak, üldöznek-e még a lányok,
és húzol-e még strigulát;
vagy kidobtad az összes telefonszámot,
te verhetetlen nagy svihák!
A dal még most is a régi;
úgy, ahogy te meg én.
A dal még most is a régi;
mint akkor, annak idején.
Még emlékszem a régi helyre,
játszott egy jó kis zenekar.
Csak égettük a gyertyát, habzsoltuk a jót;
csak el ne múljon hamar.
... és ma újra itt vagyunk, látod;
bár volt néhány zökkenő.
Mi tudtuk már akkor, ugye haver;
rajtunk nem fog ki az idő!?
A dal még most is a régi;
úgy, ahogy te meg én.
A dal még most is a régi;
mint akkor annak idején.
Hagyd, hogyha menni akar
Különös játszma a szerelem,
hiába menekülsz;
elveszted a kontrollt magad fölött,
ha egyszer belekerülsz.
... és, ha reménytelen most a helyzeted
ne okold önmagad,
Ami elkezdődött, az törvényszerű,
hogy valahogy megszakad.
Ezernyi bűvös érzés,
sejtelmes gondolat,
behálózzzuk észrevétlen,
magunknak a másikat.
Okosnak lenni könnyű,
megfogadni nehéz;
de biztosra veheted az alapszabályt:
féltékeny sohase légy!
Hagyd, hogy menjen,
ha menni akar,
hagyd, hogy menjen el,
hagyd, hogy magától visszajöjjön,
úgyse felejthet el.
Egy mosollyal indul a játék,
csak néhány találkozás,
s azt veszed észre, hogy rajta kívül
nem lehet senki más.
...és ha gubancolódnak a szálak,
és már semmi se véd,
barátom, ne feledd az alapszabályt:
féltékeny sohase légy!
Inkább hagyd, hogy menjen,
ha menni akar,
hagyd, hogy menjen el,
hagyd, hogy magától visszajöjjön,
úgyse felejthet el.
Kietlen hajnalon
Kietlen hajnalon a vonatról leszállt,
keserves útvesztőkön hazatalált.
Bolondnak tarthatsz - ennyit suttogott -
mégis visszajöttem, újra itt vagyok!
Félénken átölel, ismerős ez a mozdulat,
- zavartan kérdi - hogy mi van velem.
Álmodtam sokszor, hogy újra itt leszel,
nyughatatlan énem menedékre lel.
Elmúlt három év, és mit is mondhatok,
veled szemben most is védtelen vagyok.
Hiába próbáltam elfeledni, de nem sikerült,
áthúzni mindazt, ami rólad szól.
A legszebb álmom voltál, s nincs senki más,
aki valahol mélyen, mindig visszavárt.
Akarlak most is, de lehet, hogy tévedek,
hányszor kezdtük újra, most hogy higgyek neked.
Kietlen pályaudvar, esőt hord a szél,
e novemberi hajnalon az ember mit remél.
Magányos érkezők, álmos vonatok,
némán visszatérő, hűvös holnapok.
Itt állunk tétován, fáradtan összeborulva,
és lassan a város életre kel.
A legszebb álmom voltál, s nincs senki más,
aki valahol mélyen, mindig visszavárt.
Akarlak most is, de lehet, hogy tévedek,
hányszor kezdtük újra, most hogy higgyek neked.
A legszebb álmom voltál, s hogy lesz tovább,
mondd, mit jelenthet egy új találkozás.
Akarlak most is, lehet, hogy tévedek,
hányszor kezdtük újra, most hadd higgyek neked.
Nehéz eset
Látszólag, jól vagyok,
minden rendben van.
Nem lehet most a helyzetemre
egyetlen szavam.
De akik jól ismernek, máshogy érzik;
mert néha kiakadok.
Hát most az egyszer beismerem, hogy
nehéz eset vagyok.
Nehéz eset, nehéz eset!
Nézd el, kérlek, ha úgy esik, hogy
rossz vagyok veled.
Nehéz eset, nehéz eset!
Az ember mindig azt veszi célba,
kit igazán szeret.
Azt mondták, hogy a türelem,
a legnagyobb erény;
de félek, nálam, hogy ez összejöjjön,
nincsen sok remény.
Annyi a dolog, a tennivaló,
csak lépésben haladok.
Hát ne csodálkozzon senki rajta,
ha nehéz eset vagyok!
Nehéz eset, nehéz eset!
Nézd el kérlek, ha úgy esik, hogy
rossz vagyok veled!
Nehéz eset, nehéz eset!
Az ember mindig azt veszi célba,
kit igazán szeret. (Hát persze!)
Külvárosi sötét
Lepusztult, füstös éjszakai lebuj
a városon innen, a körúton túl;
vadnyugati arcok egy asztal körül,
ömlik a sör, a korsó kiürül.
Taxisok szántják sóváran a betont,
kiéhezett lányok a szemközti soron.
Szegény Házy Jocó egy kukában matat,
a Lordok Házában talán elalhat.
Rideg a valóság.
Rendőrök jönnek, a papírokat kérik,
valami bűzlik, már távolról érzik.
Kidolgozott izmok, karjukon a tetkó,
a csodamasinából dübörög a techno.
Külvárosi sötét;
rideg a valóság.
Külvárosi sötét;
soha nincs igazság!
Alvilági lények a földből kibújnak,
az áldozatot lesik, a zsebükhöz nyúlnak.
Az apjára vár a kocsmánál egy gyerek,
egy bódénak dőlve az ég felé mered.
Külvárosi sötét;
rideg a valóság.
Külvárosi sötét;
soha nincs igazság!
Láthatatlan jó tündér
Ha megtört az élet,
ha bánat gyötör,
ha elég volt mindenből,
s mindenkiből,
ha a felgyülemlett rosszkedv
a szívedig ér;
Még segíthet egy láthatatlan jó tündér.
Ha nincs már kiben higgy,
ha oly reménytelen;
mert hibázni könnyû,
csak egy véletlen.
Ha ágyad az egyetlen
vigasz-menedék;
Még segíthet egy láthatatlan jó tündér.
Egyszer eljön és segít majd egy jó tündér.
Ha céltalanul kószálsz,
jéghideg az éj,
ha a szélfújta eső
az arcodhoz ér.
Másképp csinálnád,
ha újra kezdenéd;
Még segíthet egy láthatatlan jó tündér.
Ha járhatatlan úton
végtelen a sár;
ha mozdulni nem tudsz,
pedig próbáltál;
ha úgy érzed vége,
és nincs már miért;
Akkor eljön és segít majd egy jó tündér.
...és felnézel az égre,
válaszra vársz.
A csillaggal telt végtelen
csak most figyelne rád!
Ha hiába minden,
mondd miért vagyunk?!
...és meddig maradunk?!
Egyszer eljön és segít majd egy jó tündér.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
