Kőhegyek

Hajtom a dolgot, húzom a szekeret,
a hegy tetejére hordom a köveket;
a falnak beszélek, elnyom a lárma,
pokolra kívánsz, tétre megy a játszma.
Mérlegre állok, hallgatom a szöveget;
baráti jobbal húzom a kötelet,
metróra szállok, olvasom a kritikát,
közbeszól egy hang: Jönnek a Klinikák!"

Gyorsul a tempó, forognak a kerekek,
tágul a világ, feszülnek az idegek;
zsúfolt a program, ki fogja fel ésszel?
Túl sok a kiadás, ki győzi pénzzel?
Kínoz a hűség, nyomaszt a magány,
szorít a bilincs, nem kell a botrány!
Táncol a világ, a feje tetején,
ünnepekre készül megunt helyén.

Mi lesz veled,
ha elszabadulnak a kőhegyek?!
Mi lesz veled?

Nyomják a csengőt, csörömpöl a telefon,
hangos a TV, lejár a gramofon,
kiolvad a fridzsider, kifolyik a víz,
éget a vasaló, s már nyolc óra, tíz!
Vége a jónak, jönnek a hidegek,
a nikotin-felhők, a krónikus tünetek.
Előfordul egyszer, hogy kiakad a lánc,
nem hat a gyógyszer és kiüt a láz!

Mi lesz veled,
ha elszabadulnak a kőhegyek?!
Mi lesz veled?

Az abszolút balszerencse dala

Gyerekkorom óta a hangjegyeket írom,
megadom a hangot ha kérsz;
most hiába verem az asztalt, hogy hamis,
hiába minden okos érv.
...mert minden jó, csak semmi sem működik!

Ajándékba kaptam a legjobb gépet,
ami itt a földön megterem,
most hiába nyomom a gázt be a földig,
nem indu,l az égre sem.
...mert minden jó, csak semmi se működik!

Évek óta vágyom a legjobb nőre,
akit a mozikban láthatok;
most a heverőmön fekszik s a kezét nyújtja,
de közelebb már nem jutok.
...mert minden jó, csak semmi sem működik!

Kerülöm a rosszat, a félreértést,
az önérzetet sértő intrikát;
de hiába hiszek én az értelemben,
ha én hiszek és senki más.
...mert minden jó, csak semmi sem működik!

Eléred a célod, ha figyelsz a szóra és
felfogod a lényegét:
egy ami biztos, hogy semmi sem biztos;
hiába minden ellenérv!
...mert minden jó, csak semmi sem működik!
 

Szerelem szabadon

Útjára indul az örömszerzés,
magadnak több jut, a másiknak kevés.
Próbálgatják kettesben,
hármasban és négyesben.

Zajlik az élet,
dúl a szerelem,
szabadon.

A lányiskola előtt férfiak állnak,
a teherautókból a nőkre dudálnak.
A női napozó védett terület;
a szemközti fán még talász helyet.

Zajlik az élet,
dúl a szerelem,
szabadon.

Eljön majd az alkalom,
amit szeretnél. Szerelem, szabadon!
Eljön majd az alkalom: élmény lehet, könnyű kaland,
vagy elhibázott lépés!

Lebarnult testek a nudista strandon,
a napfényt látni az arcokon.
Az utcán, a téren, a zöldövezetben,
lenn a Duna-parton, a Városligetben.

Zajlik az élet,
dúl a szerelem,
szabadon.

Eljön majd az alkalom,
amit szeretnél. Szerelem, szabadon!
Eljön majd az alkalom: élmény lehet, könnyű kaland,
vagy elhibázott lépés!

Megvadult lányok a színpadra másznak,
a rendezők rögtön az útjukba állnak.
A zenekari öltöző ajtaja zárva,
valaki belülről magára zárta.

Zajlik az élet,
dúl a szerelem,
szabadon.

Eljön majd az alkalom,
amit szeretnél. Szerelem, szabadon!
Eljön majd az alkalom: élmény lehet, könnyű kaland,
vagy elhibázott lépés!
 

Türelem

Csodáltam mindig a női nemet,
akartam nagyon a szerelmüket.
Képekről láttam alakjukat,
s elképzeltem velük titkos dolgokat.

Álmodozva vártam azt az időt, hogy
megérinthetek egy igazi nőt.
Megannyi érzés, mennyi élvezet;
a felnőtteknek jó, nekik már lehet.

- Türelem csak türelem!
- Mondani könnyű!
- Türelem csak türelem!
- Már jó lenne egy igazi nő!

Megnéztem sorra a szerelmes filmeket,
de sose mutatták a legjobb részeket.
A valóság más lesz, gondoltam én.
Csak jönne valaki, már nagyon szeretném!

- Türelem csak türelem!
- Mondani könnyű!
- Türelem csak türelem!
- Már jó lenne egy igazi nő!


Semmit ne igérj

Nem kell, hogy bolondíts,
naponta hitegess!
Nem kell, hogy magyarázd,
és megint félrevezess!

Ne szédíts, ne szólj!
Másnak hízelegj!
Ne áltass, ne mondd!
Neked már nem hiszek.

Ne szédíts, ne szólj!
Semmit ne ígérj!

Nem kell, hogy vígasztalj,
hiú reményeket kelts!
Nem kell, hogy a helyzetünk
rózsaszínre fesd!

Ne szédíts, ne szólj!
Másnak hízelegj!
Ne áltass, ne mondd!
Neked már nem hiszek.

Ne szédíts, ne szólj
Semmit ne ígérj!

Nem kell, hogy tiltakozz,
mentségeket keress!
Nem kell, hogy a megszokott
szólamokba kezdj!

Ne szédíts, ne szólj!
Másnak hízelegj!
Ne áltass, ne mondd!
Neked már nem hiszek.

Ne szédíts, ne szólj!
Semmit ne ígérj!
 

Add ki magadból a feszültséget

Zavartan elém állsz,
kitárulkozni félsz.
A félresikerült kalandok után,
mondd, mit akarsz még?!

Te vagy a vesztes, én a győztes,
vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó!
Egyre gondolunk, máshova nézünk;
kimondani miért nem lehet?

Magamról kérdezel, vagy
másokról beszélsz.
Az értelmét vesztett kapcsolatokról,
mit is mondanék?!

Te vagy a vétkes, én a vétlen,
vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó!
Egyre gondolunk, máshova nézünk;
kimondani miért nem mered?

Add ki magadból a feszültséget!

Esténként tervezel,
aztán levelet írsz.
Másnap az egészet összegyűröd,
inkább telefonon hívsz.

Te vagy az álnok, én a rendes,
vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó!
Egyre gondolunk, máshova nézünk;
kimondani miért nem mered?

Add ki magadból a feszültséget!


 

Együtt is egyedül vagyunk

Álmodunk,
egymás szívében ott vagyunk.
Csak álmodunk
és fel sem tűnik, hogy változunk.

Unalmas minden érzés,
már elmúlt három év,
valahogy egész más,
más volt a kezdetén.

Ébredünk,
még egymást átölelve érkezünk.
Csak ébredünk,
a szürke megszokástól szenvedünk.

Egymás szavába vágunk,
egymásba karmolunk,
valahogy együtt is egyedül,
egyedül vagyunk.

Vádolunk,
apró hibákat felfújunk.
Csak vádolunk
és egymás lelkébe gázolunk.

A szerelem most is elmúlt,
már semmit se nyújt;
valahogy együtt is egyedül,
egyedül vagyunk.

Együtt is egyedül,
egyedül vagyunk.

 

Árnyak mindenütt

Az ajtóból intett:
vigyázz magadra!
S az utcára léptél
sorsodra hagyva.
Kietlen házak közt
ébred a sötét;
érezni hűvös
leheletét.

A második sarkon
utánad szólnak.
Züllöt csavargók
az ágyukba hívnak.
Éjszakai lepkék és
kóbor farkasok
éhesen várják
az áldozatot.

Árnyak mindenütt.
Éjszakai árnyak
az éj leple alatt
utadba állnak.

Az alsó rakparton
vihar utáni kép;
összetört lámpák és
telefonfülkék.
Nyomasztó világ,
árnyak mindenütt;
hátadban érzed
a tekintetük.

Egy oszlop mögé bújsz;
a házkapuk zárva;
merre menekülj
a szabadulásba?!
Kéjencek, rablók és
gyanús alakok
várják az újabb
áldozatot.

Árnyak mindenütt.
Éjszakai árnyak
az éj leple alatt
utadba állnak.

 

Hajtóvadászat

A városból jöttek egy hideg téli reggel,
határozott céllal, vadászöltözetben.
Nem sokat beszélnek, az időt egyeztetik,
a tervet pontosítják, a puskát csőre töltik.

Hajtóvadászat, hajtóvadászat.

Vérebek csaholnak, nyomokat szaglásznak,
az őrszemek távcsövön, figyelik a tájat.
Az utakat lezárják, csapdát állítanak,
A hálót kifeszítik üldözik a vadat.

Hajtóvadászat, hajtóvadászat.

Ne kezdd újra, kérlek

Ne kezdd újra, kérlek,
ami régen megszakadt.
Lehetetlen folytatni
lezárt dolgokat.

Rendbehozni, ami elmúlt
úgyse tudjuk már;
lehiggadt vágyaink
felborzolni kár.

...és most kérdem:
a szerelem úgy mit ér,
ha a lelked mélyen hallgat,
s titokban a vágy visszatér.
Ha a lelked mélyen hallgat,
de testedbe a vágy visszatér.

Neked én voltam az első,
az igazi kapcsolat,
de kihűlt minden érzés,
ez talán fontosabb.

... és most kérdem:
a szerelem úgy mit ér,
ha a lelked mélyen hallgat,
s titokban a vágy visszatér.
Ha a lelked mélyen hallgat,
de testedbe a vágy visszatér.

Ne kezdd újra, kérlek,
ami régen megszakadt.
Fölösleges folytatni
lezárt dolgokat.

...már késő,
A szerelem úgy mit ér,
ha a lelked mélyén hallgat,
és titokban a vágy visszatér.
Ha a lelked mélyén hallgat,
de testedbe a vágy visszatér.
 

Eltékozolt századok

Eltékozolt századok testén rút sebek,
az intelmeket megfogadjuk, vagy várjunk, míg lehet.

Elszabadult a szellem, fogja fejét a bölcs,
ősi vágyunk valóra válik, vagy mindent romba dönt.

Átkozott a tudás, ha nincsen rá szabály;
homlokunkon nincs babér, így nem lesz áldomás.

Óva intő égi harangok, zúgnak a falakon túl;
nyughatatlan prófétáknak vérén nem tanulsz.

Életünk s az idő, hisszük végtelen;
drága Földünk lázban ég, és vár a mérlegen

Titok

Elmondanám, kivel, hányszor,
hogyan és miért;
de félek nem fogod megérteni, hogy
nem vagyok csak a tiéd.
Erős benned a kiváncsiság;
legyőzni, hogy fogod?
Maradjon valami, ami csak az enyém,
amit, csak én tudok.

Titok! Titok!
Ugye hallani akarod?
Titok! Titok!
Te hallani akarod!

A visszafojtott, érzéki vágyak
a mélyből törnek elő.
Jobb lesz neked is, ha velem tartasz,
úgysincs túl sok idő.
A hetedik ajtó mindig zárva,
kinyitni tilos!
Maradjon valami, ami csak az enyém,
amit csak én tudok.

Titok! Titok!
Ugye hallani akarod?
Titok! Titok!
Te hallani akarod!

Az a titok, csak az a titok,
amit egyedül tudok!
 

Mindenki bolond

Jövök-megyek, fontoskodok,
Ködösítek, hamisítok"

Mindenféle gondokból lett
égető problémák;
az ismeretlenségről festett
összezavart formák;
felzaklatott elmék által
gyártott válaszok;
téves főnevekből képzett
félkész mondatok.....

....és folytathatnám reggelig,
de sajnos nincs miért,
értetlenül nézel rám!
Hiába minden, összeköt a háló és
elsodor egy furcsa ár!

Mindenki bolond,
mindenre kész,
ha nem vigyázok jobban
még a fejemre lépsz!

Biztosnak vélt képletekből
fonák helyzetek;
az összezárt egészből kivett
kínos részletek;
kényszer hozta hivatásból
mérték-hangulat;
tisztes külsőséggel ápolt
zűrös kapcsolat....

.... és folytathatnám reggelig,
de sajnos nincs miért,
értetlenül nézel rám!
Hiába minden összeköt a háló és
elsodor egy furcsa ár!

Mindenki bolond,
mindenre kész,
ha nem vigyázok jobban
még a fejemre lépsz!

Háromszögek

A frigid lázban ég,
a rosszlány megjavul,
a szájhős mereven hallgat,
a playboy térdre hull.

A hûségnek felmegy az ára,
a szerető félrelép;
magánytól szenved a kéjenc,
a barátom félreért.

Nincs a szerelemben előrejelzés,
szabályzatba foglalt biztosra vett lépés;
láthatatlan háromszögben élsz.

A gyerek útban van,
a kérő menekül,
a házasságtörő alkot,
a csalásra fény derül.

A feleség kalandra csábít,
egy munkatárssal játszik a férj,
a szexológus szívesen gyógyít;
mindenki mozog, aki él.

Nincs a szerelemben előrejelzés,
szabályzatba foglalt biztosra vett lépés;
láthatatlan háromszögben élsz.

Tele van a város szerelemmel

Egymásba érnek a randevúk;
vívjuk a nemek közti háborút.
Zavaros a drága, nem érthetem,
a múltkor akarta, most pedig nem.

Védekezik ismét, visszavonul,
szemével támad, ártatlanul.
Vonakodik, nem jön, kit érdekel?!
Tele van a város szerelemmel.

Fedezékbe bújik, hadat üzem,
elenged, elkap, játszik velem.
Egy cetlire írja a telefonszámom,
ígéri, felhív, még ezen a nyáron.

Most mennie kell, -- Mit gondolok róla?! --
a fiúja várja egy félóra múlva;
ha neki az a fontos, nem érdekel,
tele van a város szerelemmel.

Nem baj, ha egyedül vagy!
nem baj, ha egyedül vagy!
Tele van a város szerelemmel!
Nem baj, ha egyedül vagy!
Nem baj, ha egyedül vagy!
Tele van a város szerelemmel!

Hajsza közben

Megjártam már a hadak útját,
ismersz is talán.
Bárki bármit mondhat rólam,
Te számíthatsz reám.

Vigyázz jól, mert a hajsza közben
minden a mélybe húz.
Át kell jutni az álca-hídon,
nincs már visszaút.

Én az időt nem sajnálom;
csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!)
Mert minden, ami volt
az éjbe hullik szét!

Mutasd a tenyered, én mondom a választ!
Én hallom az idők szavát.
Ne kérdezz, csak állj ide mellém!
Hisz mindig többre vágysz.

Én az időt nem sajnálom,
csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!)
Mert minden, ami volt
az éjbe hullik szét!

Ajtók előtt

Ajtók előtt ott áll
a várakozó reggel,
engedd be őt,
engedd be őt!
Ajtód előtt, ha vár,
ha kopogtat az ember;
legyen időd,
legyen időd!

Ne csak a saját
életedet éld!
Másokat is láss,
ha indulnak feléd!
Oszd meg ami jó,
oszd meg ami szép!
Ne csak a saját
életedet éld!

Ajtók előtt egy hang
a szürke csendből rád szól:
legyen erőd,
legyen időd!
Ajtód előtt, ha vár,
ha megtorpan egy vándor;
fogadd be őt,
legyen időd!

Ne csak a saját életedet éld!
Másokat is láss,
ha indulnak feléd!
Oszd meg ami jó,
oszd meg ami szép!
Ne csak a saját
életedet éld!
 

Nyári éjszakák

Elefeledtél mindent, nem gondolsz reám;
de a végtelenbe hulló éjszakák
kísérik léptem, most nékik mondom el,
még akkor is, ha senki nem felel.

Oly nagy az idő, s az élet semmi más,
csak könnyeinkkel írott vallomás;
és majd ha egyszer az álom véget ér,
emlékeinkről senki nem beszél.

Elmúló nyárban egyedül megyek,
körülöttem fáradt, elhamvadt szívek;
...így mit reméljek, nyári éjszakák.

Kérdeztem már százszor, így meddig érek el;
hogy a kocka fordul, de nincsen rajta jel.
Ha értenél, ha hívnál; a szó semmit nem ér,
tőled indul, hozzád visszatér.

Elmúló nyárban egyedül megyek,
körülöttem fáradt, elhamvadt szívek;
...így mit reméljek, nyári éjszakák.

Elfedledtél mindent, nem gondolsz reám;
de a végtelenbe hulló éjszakák
kísérik léptem, most ők karolnak át;
tiszta fényű nyári éjszakák,
tiszta fényű nyári éjszakák.