Pörgess fel (Táncolj a teraszon!)
Lelombozódtam teljesen, hát
csinálj már valamit, édesem,
ami helyrerak, ami helyrekalapál.
Talán egy ital, vagy valami zene,
csak ne az a bumm-bumm, azt nem bírja a fene se.
Így van ez, tudod, így van ez ebben a korban. Na, jól van.
Dobj fel kérlek, valamivel!
Gyere és dobj fel, emelj magasra!
Dobj fel, kérlek valamivel! Igen, dobj fel!
Magasra! Pörgess fel!
Most akár egy olcsó poén is bejöhet, de
félek, hogy inkább sírok, mint nevetek.
Nem megy így, nem megy úgy, valami más kell.
Például vedd le a ruhád és táncolj a teraszon,
e különös éjszakán magamat megadom
neked, újra neked, ha akarod. Akarod!?
Dobj fel kérlek, valamivel!
Gyere és dobj fel, emelj magasra!
Dobj fel, kérlek valamivel! Igen, dobj fel!
Magasra! Pörgess fel!
Legalább egyszer
Kitört a nyár és szabad a tér,
egy ilyen reggel sokat ígér.
Sehol egy felhő, ragyog az ég;
gyere, ébredj!
Tegyél úgy édes, mint aki él,
készülj el gyorsan, szép legyél.
Vedd fel a legszebb nyári ruhád,
a kéket!
Úgy ahogy régen, elindulunk,
mögöttünk évek, de itt vagyunk.
Bolond ki sír, és retteg, hogy
fut az idő.
Ledobom az órám, nem érdekel,
előre gyorsan, még élni kell.
A boldogság, ha napokra is,
de fülön csíphető! (Csak arra kérlek)
Az életben egyszer tegyük, ami igazán jó!
Ami végre a miénk, a kedvünkre való!
Egyszer az évben tegyük, ami igazán kell!
Legalább egyszer!
Felejts el minden panaszkodást,
de legfőképpen a politikát.
Bár bolond a világ, most nem áll utunkba
semmi. (Gyere és érezd!)
Egy lélegzet, szabad vagyok,
érezzük együtt a pillanatot,
gondtalanul, ahogy rég nem látott
senki. (Csak arra kérlek)
Az életben egyszer tegyük, ami igazán jó!
Ami végre a miénk, a kedvünkre való!
Egyszer az évben tegyük, ami igazán kell!
Legalább egyszer!
(Csak arra kérlek)
Az életben egyszer tegyük, ami igazán jó!
Ami végleg a miénk és csak nekünk való!
Egyszer az évben tegyük, ami igazán kell!
Legalább egyszer!
Legalább egyszer! Legalább egyszer!
Vagy még egyszer! Még egyszer!
Marad a kérdés
Ahol az út majd a folyóhoz ér,
ahol a szürkeségből egy napos ösvényre tér,
ahol e földi kaland lassan a semmibe vész,
találkozunk majd, te meg én.
Ahol az idő nem hajszol, nem űz,
ahol a gyűlöletből kiégett a tűz,
ahol e földi kaland egy újabb csodára vált,
örök a kérdés: mi rejlik odaát.
Ahol az értelem előtt leomlott már a fal,
ahol az égi adókból szabadon szól a dal,
ahol a szeretet nem csak önámítgatás,
marad a kérdés: mi lehet odaát.
Ahol a vágyaid előtt nem lehet akadály,
ahol az előjogokból nincsen több viszály;
csakis az ész, s a szeretet; átmelegít a fény;
tudom, hogy találkozunk majd, te meg én.
Ahol az út majd a folyóhoz ér,
ahol a szürkeségből egy napos ösvényre tér..
találkozunk majd.
Bonyolult női lélek
Bonyolult női lélek, hogy
megértsem, arra kérlek,
válaszolj, szerelmem.
Az miért baj, ha sok a dolgom;
tudom, sétálni akarsz folyton.
Na jó! Legyen! Kinn a ligetben.
Az van úgy, hogy néha úgy van, hogy
a rovásomon már sok van;
átölelsz, mégis.
Na, bocsánat azért nincsen
és rendben sincs azért minden
énvelem, persze, csak nyugi legyen.
La, lalala lalalalala
Csak nyugi legyen!
La, lalala lalalalala
Bonyolult női lélek,
mit egy férfi már meg se érthet;
de így a jó.
S ne légy rám soha mérges,
ha mosolygok rajtad édes;
s ez így a jó.
A refrén után jön a verze,
azt mondod: persze, persze;
mert így a jó, szerinted.
Őrült szerelmi mámor,
már céloz a nyíllal Ámor;
lesben áll, vigyázz, még eltalál.
La, lalala lalalalala
Még eltalál.
La, lalala lalalalala
Bonyolult női lélek,
mit egy férfi már meg se érthet;
de így a jó.
S ne légy rám soha mérges,
ha mosolygok rajtad édes;
s ez így a jó, szerintem. (Így a jó.)
Bonyolult női lélek,
hogy megértsem, arra kérlek,
válaszolj, szerelmem.
S ne légy rám soha mérges,
ha mosolygok rajtad édes;
s ez így a jó, szerintem. (Így a jó.)
Bonyolult női lélek, hogy
megértsem, arra kérlek,
válaszolj.
Mi legyen a dalban
.és, ha kérded, mi legyen a dalban
úgyse hallod ebben a zajban.
.és, ha kérded, mi legyen a dalban
úgyse hallod ebben a zajban.
Mi legyen a dalban?
Lehetne nyár, kell egy kis szerelem,
meg egy tuti csaj, ki táncol a szívemen.
Lehetne gyönyör, rózsaszín lebegés,
tébolyító, önfeledt ölelés.
Lehetne mosoly, rejtjeles üzenet,
meg egy női hang, mely sikítja a nevemet.
Lehetne álom, szerelmes te + én.
Akarlak világ, úgy, ahogy az elején.
.és, ha kérded, mi legyen a dalban
úgyse hallod ebben a zajban.
.és, ha kérded, mi legyen a dalban
úgyse hallod ebben a zajban. Zaj van!
Lehetne tél, végtelen utazás,
országúti, féktelen rohanás.
Lehetne város, izzik a levegő,
kattan a bilincs, repül a kő.
.és, ha kérded, mi legyen a dalban
úgyse hallod ebben a zajban.
.és, ha kérded, mi legyen a dalban
úgyse hallod ebben a zajban. Zaj van!
Mi legyen a dalban? Baj van!
Kifogyott a puszizsák
Elég legyen már az egészből,
a jelenetekből, a hisztiből,
hogy megnézek minden gyönyörű nőt,
csak óvatosan, úgy, mint azelőtt.
De várj, most megállj!
Ne fokozd jobban a zűrzavart, a bajt!
Úgyis van elég, mert morcos leszek!
Hát, legyen elég!
Inkább szoríts erősen, édes,
mert még egy kicsit haragszom rád.
Tudod, hogy van az úgy néha nálam, hogy
kifogyott a puszizsák.
Viszonylag békés, nyugodt vagyok,
de ha felhúznak, akkor kiakadok.
Oda a jókedv, a hangulat.
A duzzogással nem érsz sokat.
De várj, most megállj!
Ne fokozd jobban a zűrzavart, a bajt!
Úgyis van elég! Hát higgadj le gyorsan,
legyen elég!
Inkább szoríts erősen, édes,
mert még egy kicsit haragszom rád.
Tudod, hogy van az úgy néha nálam, hogy
kifogyott a puszizsák.
Jó, hogyha itt vagy és bolondozunk.
Tojunk a világra, ahogy bírunk.
Hát ne rontsd el újra a kedvemet,
mert még a végén gubanc lehet!
De várj, most megállj!
Ne fokozd jobban a zűrzavart, a bajt!
Úgyis van elég, csitulj le drága!
Legyen elég!
Inkább szoríts erősen, édes,
mert még egy kicsit haragszom rád.
Tudod, hogy van az úgy néha nálam, hogy
kifogyott a puszizsák.
Van az úgy néha nálam,
hogy kifogyott a puszizsák.
Álmodó csillag
Fájdalmad már a földig ér,
kiáltanál, de nincs kiért;
komor, fekete ég alatt
álmodó csillag vagy.
Nem szólsz már, és nem remélsz,
lobogni nem tudsz, kihunyni félsz.
Az nem lehet, hogy gyáván alul maradsz,
te álmodó csillag vagy.
Csillog a felszín, lehúz a mély,
hogy előbbre juthass, nincs sok esély.
Csak hajtasz, majdnem beleszakadsz,
mégis álmodó csillag vagy.
Hívj, hogyha ébredsz és elvakít a fény,
álmodó csillag, én itt vagyok,
csak jeleket küldj felém!
Gyere, ébredj! Most itt van a perc
hogy eldobd magadtól azt, ami bánt,
mindazt, amitől félsz.
Nekem te
álmodó csillag vagy.
Álmodó csillag vagy.
Hol marad az önkontroll
Nagyvilági élet a nagyok dolga,
akad, aki magát alkoholba fojtja.
Elől megy a bátor, lemarad a gyáva;
az a markába röhög, vagy a körmét rágja.
Hol marad az önkontroll?
Hol marad az önkontroll?
A szerelmes a láztól eszét veszti,
fejjel megy a falnak, nem érdekli.
Elegáns a násznép, szalonképes,
de belenyúl a tálba, aki csak éhes.
Hol marad az önkontroll?
Hol marad az önkontroll?
Hol van a kezdet, hol van a vég;
mennyi a sok, és meddig elég?
Hol van a mérce, hol van a súly;
mi az, ami régi, mi az, ami új?
Hol van a határ?
Valahol egy zenekar a haját rázza,
az énekes a jelszavakat ordibálja.
Önmagáról készült a példaképe,
de ideje még nem volt, hogy jól megnézze.
Hol marad az önkontroll?
Hol marad az önkontroll?
Hol van a kezdet, hol van a vég;
mennyi a sok és meddig elég?
Hol van a mérce, hol van a súly;
mi az, ami régi, mi az, ami új?
Hol van a határ?
Hol marad az önkontroll?
Hol marad az önkontroll?
Vágyom egy nyári napra
Kopog az eső, kavar a szél;
ki az a bolond, ki jobbat remél.
Szokásos téboly, nem halad a sor,
egy dugóban tobzódsz, már azt se tudod, hol.
Vágyom egy napra,
egy édes, nyári napra!
Hülyére vesznek, egy helyben állsz,
évek óta a zöldre vársz.
Az ablaktörlő ide-oda jár,
csak maszatolódik rajta a sár.
Vágyom egy napra,
egy édes, nyári napra!
Ideges, ideges,
dehogy vagyok ideges!
Úgy vágyom egy nyári napra!
Egyik láb a féken, a másik meg a gázon.
Valaki kéne, hogy sebességet váltson.
Sokan vagyunk már a Hungária úton
egérútra várva, valami módon.
Vágyom egy napra,
egy édes, nyári napra!
Ideges, ideges,
dehogy vagyok ideges!
Úgy vágyom egy nyári napra!
Jeleket küldök
Valami ritmus kéne már, valami dögös dolog;
ahol dönget a gitár, dübörög a bass, mellbe vág a dob,
de sehol egy hang, serceg az éter, néha valami búg,
és sehol egy őrült, ki megbabonázva vadul nyúzza a húrt.
Úgy várom, hogy valaki rám találjon, fogja a kezem a bajban,
mint szerelmes kamasz, ki csodára vár, mondjuk, ebben a dalban.
Lesz még jobb, vagy lesz még rosszabb; semmi se követhető;
csak jeleket küldök.
Én átpengetem az életemet, nyomom a rock & rollt,
mint borsót a falra, éveken át, hintem, szórom a show-t.
Talán valakit érdekel, hallja a hangom a zajban,
vagy más adóra kapcsol ebben a hangzavarban.
Úgy várom, hogy valaki rám találjon, fogja a kezem a bajban;
mint szerelmes kamasz, ki csodára vár, mondjuk, ebben a dalban.
Lesz még jobb, vagy lesz még rosszabb; semmi se követhető;
csak jeleket küldök, én csak jeleket küldök.
Én rád hangolom a hangszereket, és máris letölthető;
tudod, a közönségéről az énekes felismerhető.
Ha hallod a hangom, bárhol is élsz, nincs még veszve minden;
érezzük újra a lüktetést, pont ugyanúgy, mint régen.
Úgy várom, hogy valaki rám találjon, fogja a kezem a bajban;
mint szerelmes kamasz, ki csodára vár, mondjuk, ebben a dalban.
Lesz még jobb, vagy lesz még rosszabb; semmi se követhető;
csak jeleket küldök, én csak jeleket küldök.
Ennyi a dolgom, csak jeleket küldök, én csak jeleket küldök
Crazy night bar
Villognak a fények,
egy zenekar nyomja a színpadon.
Egy-két alak őrjöng,
a többi meg könyököl az asztalon.
Hosszú lábú Fanny
itallal érkezik a placcon át,
fenekét riszálja,
és kikerül egy részeg katonát.
Crazy, crazy, crazy night!
Négy-öt whisky meg se árt!
Csomagol a zenekar, éktelen a zaj;
unjuk már a sok dumát!
Egy szőke maca épp' most
a sarokba bújik el egy pasassal,
szerelemről szó sincs,
egymásnak esnek azonnal.
Négy-öt whisky után
Frankie a melóról magyaráz,
leragad a szemünk,
veszettül unjuk már a sok dumát.
Crazy, crazy, crazy night!
Négy-öt whisky meg se árt!
Csomagol a zenekar, éktelen a zaj;
unjuk már a sok dumát!
Egyszer kiborul a bili,
nagyon elegünk van már az egészből,
indulhatnánk haza, de ő
előadást tart a nejéről.
Sylvia titokban
újra teletölti a poharát,
jobb, ha most lelépünk,
ne várjuk itt meg a maffiát!
Crazy, crazy, crazy night!
Négy-öt whisky meg se árt!
Csomagol a zenekar, éktelen a zaj;
unjuk már a sok dumát!
Alkoholba mártott hajnalon
Névnapod van Józsi, nem nagy ügy;
hogy kirúgjunk a hámból, jó ürügy.
Nem bánom, menjünk, itt az alkalom
ezen az alkoholba mártott hajnalon.
Egyik helyről ki, és a másikba be;
a dolgozónak így megy el a józan esze.
Ő jól bírja a dolgot, én is megszokom,
ezen az alkoholba mártott hajnalon.
Elég a tötyögős otthon ülésből,
a fotelbe-fáradt pihengetésből
Rúgjunk ki a hámból, mint azelőtt,
ma éjjel haver, kiengedjük a gőzt.
Suhancok jönnek, szűk nekik a járda,
a körúti csendben, éktelen a lárma.
Hol posztol egy rendőr, balhé lesz, tudom;
ezen az alkoholba mártott hajnalon.
Nem vagyok se jós, se parafenomén,
de emlékezz Józsi, megmondtam én:
Jobb, ha otthon üljük meg a névnapod,
ezen az alkoholba mártott hajnalon.
lá-lá lá-lá, lá-lá lá-lá...
... és most összetörten énekeljük egy padon,
ezen az alkoholba mártott hajnalon, hogy:
lá-lá lá-lá, lá-lá lá-lá...
... és most összetörten énekeljük egy padon,
ezen az alkoholba mártott hajnalon, hogy:
Jaj.
Felhőtlen
Már sehol egy felhő,
álmos, nyugodt a csend.
Forró a föld, csak árad a fény,
játszik a leveleken.
E végtelennek tűnő délutánon
távol marad a gond.
Már sehol a bánat,
elült a nagy vihar.
Ideje volt már magamba bújni, hogy
elnémuljon a zaj.
S a magasban szállva már olvad a kép,
Semmiség, ami bánt.
Felhőtlen órák;
csak törékeny pillanat.
Felhőtlen órák;
ha elengeded magad,
föntről láthatod
aki voltál, aki vagy.
Már sehol az érzés,
mi rám tört és felkavart.
Csend, nyugalom és béke
csitít és visszatart.
Mi borzolta lelkem éveken át
elsimul, csendesül.
Felhőtlen órák;
csak törékeny pillanat.
Felhőtlen órák;
ha elengeded magad,
föntről láthatod
aki voltál, aki vagy.
Most föntről láthatod,
aki voltál, aki vagy.
Átvarázsolom az életet
A fákat, a lombot, a színeket, csak úgy mesélheted,
ha szállnak a hangok, a varázsporszemek.
Ha kedvem tartja, dúdolok vagy énekelgetek,
így egyszerűen átvarázsolom az életet.
Sűrű erdő, messzi üveghegyek,
a varázsemlékkönyv titkait most elmondom neked.
Ilyenkor,
ha kedvem tartja, dúdolok vagy énekelgetek,
és látod, egyszerűen átvarázsolom az életet
AJÁNLOM AZ OLDALT
