Tele van a város szerelemmel – énekeli még ma is az idősebb, és a fiatal korosztály egyaránt. A dal szerzője, a Prognózis együttesben népszerűvé lett, majd szólókarriert építő Vörös István idén ünnepelte több mint négy évtizedes pályafutását, amit huszonhárom hanghordozó, számtalan élő koncert, valamint zajos közönségsiker fémjelez. A hazai kultrock képviselőjével a régi emlékeiről, a világsztárokról és a kultúrharcról a Vasárnap Reggel beszélgetett.

Dolgosat. Minden előadónak időnként tartania kell egy olyan nagy megmérettetést, ami bizonyos szempontból mérföldkövet jelent a pályáján. Március elején Hallgass, ha jót akarsz! címmel szerzői jubileumi koncertet tartottam. A Nyári éjszakák című dalom 40 éves születésnapját ünnepeltük a MOM Kult-ban.

Ez a dal országos ismertséget hozott önnek. Valóban Zoltán Erika ihlette?

Együtt jártunk ének hangképzésre, sokat skáláztunk együtt. Egyik délután a hatos villamos megállóban álltunk, egy dobókocka medál lógott a nyakláncán és éppen hatost mutatott. Így született a sor „a kocka fordul és nincsen rajta jel„. Rövidesen azonban megkaptam a katonai behívómat és megszakadt a bimbózó kapcsolat. Némi vigaszt nyújtott, hogy megalapítottam a Bajai lövészezrednél a Hadirock formációt.

Az alkotóművészekre jellemző, hogy tisztán emlékeznek bizonyos hangulatokra, érzésekre, hiszen ezekből az élményekből táplálkoznak. Egy zeneszerző figyel a világ rezdüléseire, én is érzékeny antennákkal járom a világot.

Sokat koncertezik?

Havonta átlag 3-4 koncert, de bírnék többet is.

A közönsége nagyon összetett. A fiatalokat is meg tudja érinteni a zenéjével?

Igen, 25 évestől felfelé minden korosztály jár a koncertjeimre, mindenki megtalálja az őt megérintő dalokat. A fiatalok, ahogy a szüleik is keresik azt az energiát, ami a színpadról áramlik feléjük. A fellépésekre visszatérve, gyakran kapok felkérést a határon túlról is. Különleges alkalom volt a közelmúltban, a Böjte Csaba által vezetett Szent Ferenc Alapítvány egyik árvaházába vittünk adományt Borszékre. Nagyon megható volt számomra, ahogy a gyerekek csillogó szemmel birtokba vették az ajándékokat. Jó volt látni, hogy a mai elidegenedett hideg világunkban e gyerekek között is létezik az önzetlen szeretet.

Hagyományt teremt ebből a megmozdulásból?

A terveink között szerepel, bízunk benne, hogy továbbra is együttműködünk. Közvetlenül az erdélyi utunk előtt egy váratlan floridai meghívásnak tettem eleget, Sarasotaban egy zenei fesztiválon vettem részt. Volt olyan magyar rajongó, aki több száz kilométer vezetett, hogy hallja a dalaimat, de voltak olyanok is, akik a régi bakelit lemezeket dedikáltatták. Erre a felkérésre sem lehetett nemet mondani, ezt is örömmel vállaltam.

Az egész élete egy kész meglepetés…

2001-ben hasonló módon jutottam ki Mexikóba is, egy rajongóm oda nősült és néhány lemezem jó helyen mutatta meg. Ennek kapcsán meghívást kaptam és több fesztiválon is felléptem, majd egy évre rá, -akár egy mesében- már zenekarommal koncerteztünk a közép-amerikai országban.

Bejárta a fél világot…

Sok helyen megfordultam. Hosszabb ideig zenéltem Svájcban és Lichtensteinben. A kétezres évek elején felléptem még Dél-Koreában, Szöulban az Európa-Korea Gálán, 2010 után Torontóban, Szófiában a Magyar Kulturális Intézetben, Párizsban, Brüsszelben, a Balassi Intézetben, és Göteborgban is játszottam.

Énekes, gitáros, dalszerző egy személyben?

Igen. Gitárosként indultam, Radics Béla nyomdokaiba lépve kezdtem a pályafutásomat a Nevada együttesben. Már a kezdetektől zenét és szöveget írok, sőt hangszerelek.

A nyolcvanas években a Prognózis zenekar azért volt különleges, mert egyáltalán nem lehetett beskatulyázni.

A rock műfaján belül kialakítottunk egy, csak ránk jellemző zenei stílust, ez volt a HajszaRock. Nem véletlenül, hisz az első kislemez a Hajsza közben dallal országos siker lett.A ’80-as évek elején az Én az időt nem sajnálom, csak élni szeretnék sorokkal mindenki azonosulni tudott, a közönség azonnal a szívébe zárta. Aztán jöttek a nagylemezek: Előjelek, Tele van a város szerelemmel. Imádtak bennünket, a koncerteken egyszerűen szétszedtek. A zenekarvezetői és a szervezői feladatokat is én láttam el, de nem hagytak minket, hogy komolyabban kibontakozhassunk.

A pályája akadt olyan szövegíró, akivel szívesen dolgozott volna együtt?

A szövegírás lassabban megy nekem, ezért az elején szívesen vettem volna, ha valaki besegít, de akik jelentkeztek azokkal nem egyezett az ízlésünk. Mesélek egy történetet: egy alakalommal épp Békéscsabára tartottunk egy közönségtalálkozóra, Som Lajossal és Horváth Attilával. A buszban előkerült egy gitár, elkezdtem eljátszani rajta egy új szerzeményemet. Kitaláltam, hogy milyen jó lenne, ha erre Attila írna egy szöveget. Erre az volt a válasza: „Meg tudod te ezt írni magad is!” Igaza lett, így született meg a Ne kezdd újra, kérlek című dalom. A Prognózis korszak után új fejezet indult a pályámon, immár saját nevemen koncertezek és jelennek meg dalaim. Jelenleg is kiváló zenésztársaimmal koncertezünk, akik szintén hozzájárulnak a sikeres produkciókhoz.

Világsztárokkal is fellépett, köztük Tina Turnerrel és Alvin Lee-vel és Manfred Mannal.

Szép emlékek. Tina Turner 1986-ban koncertezett Magyarországon, minket kértek fel előzenekarnak. Alvin Leevel a legendás Ten Years After gitárosával az ország nagyvárosaiban többször léptünk fel közösen. Manfred Mann a PeCsa szabadtéri Színpadán látott vendégül.

És Bruce Springsteen?

Vele még nem játszottam. Mikor 1988-ban hazánkban járt, elmentem megnézni, már csak azért is, mert többen mondták, hogy ne hagyjam ki, magamat fogom látni a színpadon. Valóban elcsodálkoztam, hiszen a lelkesedésében, a közönséggel való kommunikációban sok dolgot felfedeztem a saját zenei felfogásomból.

Ugyan olyan maximalista, mint ő?

Igen, olvastam a könyvét és sok a hasonlóság köztünk. A társaim és a környezetemben élők már megszokták a maximalizmusomat, azért halkan megjegyzem, csak így lehet minőségi munkát végezni. Csapatommal sokak szerint mi vagyunk a kultrock műfajának élharcosai kis hazánkban.

Ez mit takar?

Igényes magyar szöveget, színes a hangszerelést, érzéseket keltő dalokat. De órákig tudok még beszélni erről a műfajról. Soroljam?

Miről kell szólniuk a mai daloknak?

Májusban írtam három új dalt, vagy talán négyet is. A Minden percért kár című már hatalmas siker lett, ebből videóklip is készült, már látható a videómegosztón, és a közösségi oldalamon. A másik egy gimnazista osztálykirándulást megidéző, vidám dal mandolinnal fűszerezve, a Játszottak velünk a hormonok. Írtam egy veretes, mélységeket borzoló dalt az Anyu levelei címmel. Édesanyám kamasz koromban Belgiumban dolgozott, az onnan írt levelei ihlették ezt a szerzeményt.

A rádiók játsszák a dalait?

Csak a Rock FM. Jó lenne, ha a többi média is fogékonyabb lenne a közönség és a hallgatók igényeire, jobban oda figyelhetnének az aktív előadókra, így a Petőfi Rádió is játszhatna Vörös Pistit. A trendi nem egyenlő az értékkel.

Hónapok óta lázban tartja a hazai kulturális életet egy tényfeltáró cikksorozat, amiről megoszlanak a vélemények. Önnek mi az álláspontja?

Elismeréssel konstatáltam, hogy végre akad egy olyan újságíró, aki kitálal azokról a kulturális anomáliákról, amivel idáig nem nagyon mertünk foglalkozni. A zenei életben érték alapú elbírálásra volna szükség. Nem haveri, vagy egyéb alapon kellene eldönteni, hogy valakit lehet e játszani a rádióban vagy sem. Ne legyenek kiskapuk, aki tehetséges az találja meg a maga útját, ne tereljük mellékutakra. Szurkolok, hogy végre elinduljon egy változás, mert egyelő esélyeket akartunk mindig is. Igazságot a műfajnak!